25 éves a Daytona USA
1993 augusztusának közepén a Sega bemutatta a világnak minden idők egyik legjobb és legnagyobb hatású autóversenyét. A Daytona USA 25 éves lett, a játék Xbox konzolokon a mai napig játszható.
Ma már szinte felfoghatatlan távolságban vannak azok az esztendők, amikor a 3D grafika még nem volt magától értetődő. Az 1990-es évek első felében márpedig nem volt az – az otthoni konzolok még csak hírből sem ismerték a poligonokat, leszámítva néhány kezdetleges próbálkozást, de a technika akkori csúcsát jelentő játéktermekben is csak ímmel-ámmal láthattunk valóban látványos térbeli játékokat. Az autós játékok is két dimenzióban működtek, bár néhány alkotás (például OutRun) magasan kiemelkedett a mezőnyből, sebessége és a mozgás simasága okán.
A Sega ezekben az években egyértelműen élen járt a 3D grafikában. Az olyan címekkel, mint a Virtua Fighter és a Virtua Racing, a japán cég már karcolgatta a grafikai forradalom küszöbét, de átlépni még nem tudott rajta. Aztán jött 1993 augusztusában a Daytona USA. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy ekkor még csak Japánban volt elérhető a játék, a nyugati világra 1994 márciusában szabadult rá, de az alkotás ezzel együtt is most ünnepli 25. születésnapját.
A Daytona USA még a nagyteljesítményű játéktermi masinák között is olyan volt, mintha a jövőből, vagy legalábbis az űrből érkezett volna. Ez volt a világ első játéka, amely valódi, textúrázott 3D-s grafikát használt, ráadásul 60 fps-sel futott – soha azelőtt ilyen, de még ezt megközelítő látványt sem láttunk. Az űrtechnika kifejezés annyira egyébként nem is légből kapott: a játék alatt dohogó brutális Model 2 árkád rendszert a Sega azzal a Martin Mariettával közösen fejlesztette ki, amely cég később a Lockheeddel egyesült, és így lett belőlük Lockheed-Martin, a híres repülőgépgyár. A Model 2 tehát tényleg felfoghatatlan tudással bírt akkoriban, és ez a Daytona USA grafikáján meg is látszott.
Azt is hozzá kell tenni, hogy a játék bitang hangulatos és szórakoztató lett. A Toshihiro Nagoshi által vezetett csapat (ő most a Yakuza sorozat producere) gyakorlatilag egy tökéletes játékot tett le az asztalra. Bár csak egyetlen autó, és mindössze három pálya van benne, a Daytona USA negyedszázad után is ugyanolyan addiktív és szórakoztató, mint akkor. Tökéletes irányítását és drift mechanikáját még a Sega is csak utánozni tudta, de túlszárnyalni nem. Később is születtek legendás játéktermi autóversenyek (Scud Race, Daytona USA 2), de a modern 3D-s autós játékok alapjait az eredeti Daytona USA rakta le, a kamerakezeléstől az irányításon át a mesterséges intelligenciáig.
A döbbenetes látvány mellett – játékmódtól függően – a játék még olyan dolgokat is tudott, mint sérülés, gumikopás, vagy teljesen animált kerékcserék. A 41-es rajtszámú, színes „Hornet” autó, és a három versenypálya bevonult a történelembe, ezeket mind a mai napig csak imitálni vagy remake-elni tudják (lásd a legújabb Daytona játéktermi kiadást), de soha többé nem született hasonló hatású autós játék, és nem is fog.
2011-ben szerencsére Xbox 360-ra is kiadták a játékot, ráadásul „árkád-perfekt”, sőt, még annál is jobb minőségben, kijavítva minden eredeti grafikai hibát, HD felbontásra húzva az összes textúrát és menüképernyőt, és még extra játékmódokra is futotta. A visszafelé kompatibilitásnak hála a játék Xbox One-ra is megvehető és letölthető, úgyhogy ez tényleg maga az élő videojáték-történelem.
A 25. évforduló alkalmából érdemes visszanézni a Digital Foundry Retro összeállítását, amely a Daytona USA életével, jól és kevésbé jól sikerült konzolos portjaival, de leginkább a játékokra gyakorolt hatásával foglalkozik.
Mivel nem lehet tudni, hogy a Sega meddig rendelkezik a Daytona licensszel (egyszer, 2009-ben már elveszítették), a játékot érdemes addig megvenni és letölteni, amíg kapható. Idősebbeknek nosztalgia, fiatalabbaknak történelemóra (ja, és könnyű 200 G, csak úgy mondom). A tökéletes autós játék, amit huszonöt évvel megjelenése után is érdemes előkapni egy-két körre.
