Aces of the Luftwaffe – Squadron teszt
A német HandyGames egy újabb lövöldözős játékkal gyarapítja az Xbox One kínálatát. Az Aces of the Luftwaffe, bár mobil platformokról ered, szerencsére nem lusta port. Érdemes megnézni, mit tud.
Több, pehelykönnyű sportjáték után a THQ Nordic családot erősítő HandyGames most egy hagyományos, vertikális lövöldözős játékkal próbálja meghódítani az Xbox One játékosokat. Legújabb produkciójukkal egy alternatív történelmi síkra utazhatunk, ahol a második világháború nem ért véget, és a német légierő egyszer csak megjelenik Amerika partjainál. Óriási drámára azért nem kell számítani – az Aces of the Luftwaffe egy könnyed, viszonylag humorosra hangolt játék.
Szóval, a helyzet az, hogy a háború egyáltalán nem ért véget akkor, ahogy azt mi ismerjük. 1946-ban az Egyesült Államok partjainál, keletről és nyugatról egyaránt feltűnik a Luftwaffe, és nem elég, hogy lerohanják az amerikaiakat, de még speciális szuperfegyvereket is bevetnek. Ez az öt „ász” lesz a fejezetek végi főellenség, de addig még nagyon sok dolgunk lesz.
Az Aces of the Luftwaffe – Squadron tehát egy teljesen hagyományos, függőleges irányú lövöldözős játék (utálom ezt a szót, de az internetes keresők miatt leírom, hogy shmup, éljen a SEO), amely sem a felszínen, de igazából az alatt sem mutat semmi újat. Négytagú csapatunkkal összesen 25 pályán kell átverekedni magunkat, véget nem érő légi csatákban a térség híres területei felett. A játékmenetet egyszerű szerepjátékos elemek, és némi csavar teszi összetettebbé, bár ez utóbbi nem biztos, hogy jó ötlet.
Érdekessége tehát a Squadron alcímű, kifejezetten konzolokra fejlesztett játéknak, hogy nem egy, hanem egyszerre négy repülőt irányítunk, így erre figyelni kell a manőverezésnél is. Mind a négy csapattagnak saját képességei vannak, és egy egészen egyszerű képességfán nyithatjuk meg, illetve fejleszthetjük ezeket. Érdemes (sőt szükséges) a korábbi pályák ismételgetése, hogy elég szintet lépjünk a megfelelő fejlesztések eléréséhez, mert kompániánk csak így lesz elég ütős ahhoz, hogy a későbbi szinteket abszolválni tudjuk.
További csavar a történetben – és ez az, amit én már annyira nem értékelek –, hogy mind a négy főszereplőnek van valamilyen gyengesége, ami a pályákon adott pontokon jön elő. Ez végül is afféle nehezítés, amire egyrészt nem volna semmi szükség (a játék így is épp elég káosz), másrészt viszont tökéletesen logikátlan is. A pilóta, akinek néha tériszonya lesz, ezért inkább lelép? A másik, aki szó szerint elalszik akció közben, ezért nekünk kell megvédeni? Persze, tök érthető. Ahogy az az idegbeteg társunk is, aki néha úgy bedühödik, hogy ha hozzáérünk, az instant halál. Nem, ennek nincs sok értelme, nem szolgálja a történetet, nem lesznek tőle érdekesebbek a karakterek, ez egy szükségtelen, erőltetett ötlet volt a fejlesztők részéről.
Komolyabb baj egyébként nincs a játékkal (mondjuk, amellett, hogy teljesen átlagos cucc). Az irányítás megfelelő, még ha nem is az a tűpontos shooter, mint mondjuk a japán gigászok, de működik rendesen. A színkódolással vannak gondok, az ellenfelek lövedékei mind egyszínűek (narancssárgák), és ez gyakran beleolvad a kép többi elemébe, így egy idő után nehéz eldönteni, pontosan merre kéne manőverezni kis csapatunkkal. A főellenségek brutálisak, itt kissé elszállt a dizájnerek keze, vastagon fogott a kihívás-ceruza, és ezen a viccesnek szánt párbeszédek sem segítenek, mert ettől még frusztráló marad a dolog.
Nem véletlenül kapott egyébként alcímet a játék – ahogy írtam, az Aces of the Luftwaffe eredetileg mobil játék, de a pixeles, nagyon egyszerű produkció szerencsére nem szimpla portot kapott. A konzolos változatokat teljes egészében átrajzolták, gyönyörű menüképernyőket, éles rajzokat, egy egészen látványos 2D-s játékot kaptunk, amin látszik a befektetett munka. Nem annyira ütős, mint a Sky Force sorozat, és nem olyan stílusos, mint a japán alkotások, de ez az élénk, színes látványvilág kifejezetten jól mutat a nagy képernyőkön. A prezentáció más elemeit is kikupálták, a párbeszédek teljes szinkront kaptak, szépen szólnak a hangok, úgyhogy a maga egyszerűségében ez egy teljesen vállalható, igényes produkció. Az okostelefonos múlt mindenesetre ne ijesszen el senkit.
Az Aces of the Luftwaffe – Squadron nem tör új utakat a lövöldözős játékok ősi, de manapság egyre pezsgőbb műfajában, és van egy-két kifejezetten hátrányos mozzanata, de elég szép és igényes játék ahhoz, hogy a főhőseihez hasonlóan a középszer fölé emelkedjen. Nyugodtan oda lehet tenni a polcra, akarom mondani a merevlemezre a Sky Force játékok mellé. A zsáner nagyjaihoz természetesen nem ér fel, de aki rajong ezért a stílusért, annak nyugodtan ajánlható, már csak az alacsony ára miatt is. Mellé lőni nem lehet vele, kellemes szórakozás, ha csak rövid időre is.
6
A tesztpéldányt a THQ Nordic biztosította.
