Adventure Pop teszt
Régmúlt idők játékmenetét támasztja fel az 505 Games legújabb játéka. Az Adventure Pop egy érdekes kalandot ígér ingyen, de leginkább arra jó példa, hogy a free-to-play modellt hogyan nem szabad alkalmazni.
1994-et írtunk, amikor a japán Taito Corporation először mutatta be a játéktermek közönségének a Puzzle Bobble (a nyugati piacokon Bust-A-Move) című játékot, amely az 1986-os Bubble Bobble karaktereire épülő új logikai program volt. A játékmeneti alapját, miszerint a képernyő aljáról színes buborékokkal (vagy golyókkal) kell eltüntetni a játéktér többi elemét, az évek során azóta többen megpróbálták – több-kevesebb sikerrel – lemásolni. Így tett most az amerikai Tic Toc Games is, akiknek legújabb játéka, az Adventure Pop a héten jelent meg Xbox One-ra az 505 Games gondozásában. Sajnos azonban a klasszikus előd másolásánál többre nem futotta, ráadásul egy kifejezetten barátságtalan üzleti modellt is sikerült tető alá hozni.
Az Adventure Pop főhőse Penelope, aki egy furcsa, kalózok uralta világban küldöncködik speciális, repülő vitorlás hajóján. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, belekeveredik a gonosz kalóz király és az ellenállás konfliktusába, így nincs más választása, mint új útitársakkal együtt szembeszállni az ellenséggel. A történet mindazonáltal súlytalan, semmit nem nyom a latba, csupán a karakterek beszélgetnek egymással statikus, rajzolt képernyőkön, kizárólag írásban, átlag alatti szövegekkel.
Maga a kampány három világot ölel fel, és nagyjából 70 pályát tartalmaz. A játékmenet alapvetően minden pályán ugyanaz (a képernyő aljáról színes golyók kilövésével kell eltüntetni a többit), de a célok többfélék lehetnek. Legtöbbször az ellenség „levitációs gömbjeit” kell kilőni, a második leggyakoribb variáns pedig az, ahol hőseink viharba kerülnek, és úgynevezett vortexeket kell eltüntetni. Ezek annyiban bonyolítják a dolgunkat, hogy minden lövés után elfordítják a körülöttük lévő buborékokat, így jobban kell előre gondolkodni. Végül ott vannak a főellenség harcok, amik 1v1 egymás elleni módként zajlanak – az általunk eltüntetett buborékok megjelennek az ellenfél térfelén, és akinek előbb megtelik a játéktere, vesztett.
Minden útitársunk különleges képességgel rendelkezik, ezek csíkját a megfelelő színű buborékok kilövésével tölthetjük fel. Speciális lövések ezek, amik például áthatolnak több sornyi buborékon, vagy nagyot robbannak, stb. Vehetünk különböző segítségeket is, mint például célzás segítőt, speciális robbanó lövést, „minden színű” golyókat és hasonló boostokat, amik jelentősen megkönnyítik egy-egy pálya teljesítését.
És sajnos itt jön képbe az Adventure Pop legnagyobb hibája: ingyenes játékról van szó, amiben valós pénzért vehetünk drágaköveket (minimum 590, maximum 9,990 forint értékben). Csak ezekért szerezhetünk segítségeket, amiket a játék magától nem ad, tehát tápolással vagy más technikával sem juthatunk hozzá. Csakis pénzért. Innen pedig már csak egy lépés volt úgy megtervezni a játékot, hogy egy idő után a pályák segítség nélkül teljesíthetetlenek legyenek. A gép mindig a rossz színű golyókat (vagy buborékokat, végül is tökmindegy) adja be, lehetetlen mennyiségű golyót rak elénk, vagy épp túl kevés lövést biztosít a sikerhez. Ilyenkor persze rögtön felajánlja, hogy drágakövekért vehetünk plusz lövéseket, és persze ott vannak a különböző segítségek is. Szó mi szó, pénz költés nélkül nagyjából a kampány feléig lehet eljutni, onnantól már a pofátlan csalás kategóriát kapjuk.
Ha a kampányt megunjuk, lehetőség van helyi és online egymás elleni módra. Előbbit a gép ellen is vívhatjuk, de nehézségi szintek, vagy bármilyen beállítások híján ez is inkább csak céltalan frusztráció, semmint izgalmas játék. Más a helyzet, ha emberi játékossal akadunk össze, bár társat találni még úgy is művészet, hogy ingyen van a játék – nem sokan élnek vele. A multiplayer egyébként semmilyen további játékmenetet vagy motivációt nem kínál, nem ad semmi extrát, csak úgy van.
Legalább a játék technikai része úgy, ahogy rendben van. Kapunk egy szép, full HD, színes látványvilágot jól megrajzolt hátterekkel és karakterekkel – oké, hogy mindezt bármelyik mobiltelefonos játék is tudja ma már, de nagy képernyőn is jó látni ilyesmit. Az élénk színek, az éles kontrasztok jól funkcionálnak, és tulajdonképpen a játékmenet is rendben van, leszámítva, hogy néha mintha a célzás nem lenne teljesen pontos vagy következetes. Könnyű eltéveszteni a lövéseket, de kis gyakorlással rá lehet érezni, és a fő kihívást nem ez, hanem a csaló dizájn jelenti.
Egészen kellemes játék lehetett volna az Adventure Pop, mert az alapjai rendben vannak. De a teljességgel arcátlan, gyakorlatilag pay-to-win felépítése, a multiplayer céltalansága és a tartalom általános hiánya megakadályozza, hogy az legyen. Elfért volna benne egy Puzzle mód, egy érdekesebb történet, némi plusz körítés, mert ez így tulajdonképpen egy felejtős mobilos játék szintjén mozog. Ingyen van, így arra tényleg jó, hogy legfeljebb 1-2 órát elpötyögjön vele az ember. De sokkal inkább csak arra emlékeztet, milyen jó is lenne, ha a Taito újra megrázná magát.
4
