Battleship teszt
dreampage 2016. Oct. 21.

Nyár végén a Hasbro és a Ubisoft újabb kört futott néhány híres társasjáték elektronikus változatával, melyek között a Torpedó az egyik legérdekesebb. Esős őszi napokon gyakran előkerülnek az ilyen játékok, így érdemes górcső alá venni a tengeri csaták legújabb kiadását.

A Hasbro játékgyár és a francia Ubisoft kapcsolata hosszú időre nyúlik vissza. Kaptunk már tőlük Monopoly és Rizikó játékokat is, utóbbiból ráadásul már kétféle változat is létezik Xbox One-on. A társasjátékok elektronikus formába öntése általában nem sikerül túl érdekesen, de arra általában jók, hogy egy-két mozijegy áráért az ember néhány órán keresztül jól szórakozzon. A Torpedó mindig is az egyik legjobban „megjátékosítható” darab volt, ezt igyekszik kihasználni az idén augusztusban kiadott új változat is.

Szerencsére az új Battleshipnek semmi köze nincs a négy évvel ezelőtti szörnyű mozifilmhez, vagy az abból készült még borzalmasabb videojáték adaptációhoz. A fejlesztők ezúttal magát a társasjátékot vették alapul, azt építették fel újra az alapoktól, és tulajdonképpen ez a játék legnagyobb előnye. Mindenféle sallang nélkül az eredeti táblás játék menetét és hangulatát adja vissza, viszont kihasználja a jelenlegi konzolok nyújtotta lehetőségeket, és látványos formába önti mindezt. Ez a hozzáállás a kezdőképernyőtől a menükön keresztül az utolsó elsüllyedő hajóig gyakorlatilag süt róla, és a készítők alapanyaghoz való alázata és hűsége a produkció előnyére válik.

Az alapokkal nem is fárasztanék senkit, hiszen a klasszikus Torpedó játékot mindenki ismeri. Adott két 10x10-es rács, amelyen a küzdő felek elhelyezik hajóikat, majd egymás területére lövöldözve próbálják elsüllyeszteni azokat. Ha egyedül játszunk, ezt megtehetjük a gép ellen három nehézségi szinten, tét nélküli meccseken, illetve van egy 30 küldetésből álló kampány is, ami különféle módosítókkal és egyedi körülményekkel csavar egyet-kettőt a játékmeneten. Gép ellen játszani persze maga a hamis illúzió, hiszen csak az a kérdés, a gépi ellenfél mennyire akarja, vagy nem akarja kilőni a hajóinkat – hiszen a játék tudja, hová rejtettük azokat, így mindig a mesterséges intelligencia kegyeire vagyunk bízva. A kampány során ez hatványozottan érződik, hiszen az egyre „nehezedő” küldetések tulajdonképpen csak a csalás mértékét növelik, mi mindig hátrányban leszünk a géppel szemben. Ettől függetlenül nem rossz móka, és így is el lehet lövöldözni vele.

Sokkal érdekesebb, ha az ellenfél is ember, a játék szerencsére ehhez helyi és online multiplayert is kínál. Előbbi mondjuk viccesen van megoldva, hiszen egy képernyőt bámulva elég furcsán veszi ki magát néhány helyzet. Meccs közben nyilván nem pillanthatunk rá a saját flottánkra, illetve a mérkőzés elején is úgy kell elhelyezni a hajókat, hogy a játék megkéri a másik játékost, most épp ne nézzen a képernyőre. Mókás, de másképp nem nagyon lehetne megoldani – a LAN támogatás mondjuk ebben az esetben még jól jöhetett volna. Az online rész egyszerű, jól működik (már ha találunk társat, ami sajnos ritka), és nagyon izgalmas meneteket tud hozni.

Az új Battleship legnagyobb újítása a Clash at Sea játékmód, ami a klasszikus, felváltva lövöldözős játékmenetet remek ötletekkel dobja fel. A dolog lényege, hogy minden fordulóban erőforrásokat kapunk, amikkel gazdálkodhatunk. A fehér a felderítési, a vörös a tüzelési képességekhez szolgáltat üzemanyagot. Itt már szerepet kap maga a flotta, hiszen minden hajó (anyahajó, csatahajó, tengeralattjáró stb.) különböző képességekkel rendelkezik, amelyek más-más mennyiségben fogyasztják az erőforrásokat. Megtehetjük, hogy több fordulón keresztül csak gyűjtögetünk, hogy aztán a legerősebb képességekkel bombázzuk szét az ellenfél térfelét, egyszerre több (akár tucatnyi) négyzet állapotát felfedve. Mi több, a játékban szereplő különböző kasztok (modern hadsereg, kalózok, orkok stb.) flottái is más-más képességeket hoznak a tengerre, így preferencia és stratégia kérdése is, melyiket választjuk a meccsek elején. Ez a mód nagyon jól sikerült, sok esetben érdekesebbé, izgalmasabbá és pergősebbé is teszi a meneteket, mint a régies felváltva puffogtatás.

A korrekt játékmenetet sikerült kellemes formába is önteni. A játék prezentációja egyszerre idézi a táblás eredeti hangulatát, a színes-szagos művészi dizájn mellett viszont a fejlesztők nem fukarkodtak a modern, látványos megoldásokkal sem. A könnyen kezelhető menürendszer dinamikus, szép játékot rejt. Nagyon jópofa például, ahogy a képernyő tetején 3D-s animációk futnak, a hajók lövéseket adnak le, találatot kapnak, elsüllyednek, és így a különböző flották egységeit is jobban szemügyre vehetjük. A játéktér azúrkék tengere finoman hullámzik, a becsapódó töltetek nagy hullámokat keltenek, találatkor pedig látványos robbanások rázzák meg a képernyőt (és a kontrollert is). Nagyon szórakoztató az egész, tetszik, hogy úgy sikerült látványos megoldásokat alkalmazni, hogy a végeredmény jól is nézzen ki, de ne menjen az eredeti hangulat rovására. Azt hiszem, amikor kisgyerekként papírral-ceruzával Torpedóztunk, valahogy így képzeltük el a hullámzó csatateret.

A Battleship egy nagyon jó, tartalmas és hű mása az eredeti játéknak. Nem megy szembe a forrással, nem akar olyat belecsempészni, ami nem oda való, de a Clash at Sea játékmód remekül működik, a prezentáció és a többféle egyéb lehetőség pedig minden igényt kiszolgál. Nem nagyon lehet belekötni, teljesen korrekt kis játék, persze csak azoknak ajánlható igazán, akik szeretik a Torpedót, és van is kivel játszaniuk. Akkor viszont nagyszerű kikapcsolódást nyújthat, alkalmanként akár több órára is.

7