DiRT 4 teszt
Alig egy év után a Codemasters visszatér, hogy befejezze, amit elkezdett, és megalkossa minden idők talán legjobb ralijátékát. A házi feladatot elvégezték, de közben ajándékot is hoztak, meg nem is.
A DiRT Rally fantasztikus játék volt a maga nemében. Igazán kemény, irgalmat nem ismerő rali szimulátor, ami az élethű és minőségi ralizást igénylő közönséget messzemenőkig kiszolgálta. Ám a brit Codemasters 2016-os próbálkozásával volt egy komoly gond: a bivalyerős alapokra elfelejtettek rendes játékot építeni. A lehetőségek szűkösek, a tartalom kevés, a kihívás pedig sokak számára ijesztő volt. Nem csoda, hogy alig több, mint egy évvel később visszatértek. A DiRT 4 az előd által kitaposott úton kíván változatosabb, nagyobb és barátságosabb lenni egyszerre.
Ha csak a különböző játékmódokat soroljuk fel, már akkor is látjuk, mennyivel komolyabb produkcióval van dolgunk. A hatalmas egyjátékos karrier mellett ott vannak a multiplayer lehetőségek. Visszatértek a napi, heti és havi kihívások, de megjelent a Pro Tour mód is, ami valós idejű többjátékos lehetőség. A hagyományos ralizás mellett a korábbinál erősebben van jelen a Ralikrossz is: a DiRT 4 az FIA Ralikrossz Világbajnokság hivatalos játéka, így minden pálya, autó és versenyző szerepel benne. És ha ez még nem lenne elég, vannak klasszikus rali autók, ott a homokos körpályákon zajló extrém Landrush versenyág, egy komplett rali iskola, és a Joyride, amelyben időhatáros kihívásokban tehetjük próbára ügyességünket és gyorsaságunkat.
A játék sava-borsa ettől függetlenül a karrier mód, és örömmel nyugtázhatjuk, hogy a fejlesztők végre egy igazán jól felépített, addiktív, motiváló egyjátékos módot raktak össze. Az elején elvégezhetjük a rali iskolát, ahol a játék megismertet bennünket a különböző vezetési technikákkal, majd különböző csapatok színeiben indulhatunk vendégversenyzőként. Egy kis pénz összegyűjtése után megvehetjük első saját autónkat, és ezzel megalapíthatjuk saját bejáratú rali csapatunkat is.
A csapat menedzsment igen komoly hangsúlyt kapott a játékban. Saját mérnököket vehetünk fel, akik eltérő képességekkel segítik a csapat működését, és az autó szerelését. Szponzoraink egyedi célokat tűznek ki elénk, amiket teljesítve extra pénz üti a markunkat. Sikereink függvényében egyre jobb besorolású tagokkal bővíthetjük a csapatot, akik így nagyobb nevű támogatókat vonzanak, és hatékonyabban állítják be, illetve szerelik járműveinket. Bár ez elsőre bonyolultnak tűnhet, a menürendszer felépítése logikus, átlátható és gyors, vagyis nem kell valami RPG mélységű dologra gondolni. Pont annyira mély, hogy érdekessé tegye a karriert, de egy fokkal sem bonyolultabb.
Minden autós játék legfontosabb része a vezetési élmény – ebben a tavalyi DiRT Rally túlzás nélkül új mércét állított fel. Az új epizód ezt a vonalat követi, de a fejlesztők gondoskodtak róla, hogy azok is sikerélménnyel gazdagodjanak, akik nem tudnak a valódi pilóták szintjén bűvészkedni az utakon. Újdonság a játékban az úgynevezett Gamer irányítás, ami az alap fizikai modellnél jóval egyszerűbb. Az autók tapadnak az útra, nem csúsznak ki, nehéz igazán nagyot hibázni. A komolyabb kihívás érdekében választhatjuk a Szimulációs modellt is, ami gyakorlatilag a DiRT Rally megfelelője, de annál egy fokkal könnyebb. A tavalyi játékban én még bekapcsolt segítségekkel sem éreztem magam annyira biztonságban, mint itt, bármilyen beállítás mellett. Az autók nem annyira izgágák, nem rugóznak olyan lágyan, a laza útfelület nem jégként csúszik – hogy melyik az élethűbb, azt csak valódi versenyzők tudnák megmondani, a fejlesztők szerint mindenesetre fejlődött a fizika.
Továbbra is valódi különbség van első- és hátsókerekes, összkerékmeghajtású autók között, a különböző felületeken pedig mind másképp viselkedik. A tapadásra az időjárás is erősen kihat: esőben a homokból dagadó sár, a porból csúszós nyálka, az aszfaltból vízráfutásos csapda lesz. A különböző napszakok és időjárási körülmények brutális módon megdobják a változatosságot, legyen szó Group B szörnyekről, kis homokfutókról vagy a legmodernebb ralikrossz szuperautókról.
Nem is árt dobni azon a változatosságon, mert sajnos tartalomban továbbra is keveset nyújt a játék. A fapadosra sikerült DiRT Rally után joggal remélhettük, hogy ezúttal teletömik helyszínekkel az új részt, de erre sajnos nem került sor, sőt: hagyományos raliban kevesebb helyszín van, hat ország helyett mindössze öt. Ez pedig nagyon kevés – pláne, hogy a karrier nagy részét ez teszi ki. Az öt környezet sajnos elég generikus is, különösebb egyediség vagy nevezetességek nélkül. A DiRT 4 újdonsága, a procedurálisan generált szakaszok nem váltják ki a kézzel megtervezett, izgalmas, egyedi helyszíneket. Az itt látott szakaszok egytől egyig ugyanolyanok, unalmasan kígyóznak a tájon. Nincs meg az az érzésünk, hogy valahonnan valahová tartunk. Az pedig különösen illúzióromboló, amikor egy hosszabb szakaszon kétszer, vagy akár többször is pont ugyanazzal a kanyarral találkozunk.
Hol vannak Monte-Carlo jeges szerpentinjei? Hol vannak Görögország perzselő, porzó szakadékai? Egy komoly rali játékból hogy maradhatnak ki Finnország nyaktörő, atom gyors szakaszai? Pont így. Helyettük kapunk egy összecsapott Landrush módot (mindössze három, szinte ugyanolyan körpályával), és egy komplett ralikrossz bajnokságot, ami papíron jól hangzik, de 5 pályájával ez se sok. Sajnos amennyivel szerteágazóbb lett a játék, annyival sekélyebb is.
Elődjéhez hasonlóan a DiRT 4 is előző generációs technológiára épül, és őszintén szólva ez már eléggé látszik rajta. Vannak kimondottan szép pillanatai (például az élethű bevilágítás, a gyönyörű napszakok és időjárási effektek), de a tájon, vagy épp a műszerfalas nézeten már nagyon látszik, hogy öregszenek az alkotóelemek. Még azt is meg lehet kockáztatni, hogy a DiRT Rally szebb volt, élesebb kontrasztokkal és nagyobb panorámákkal. Most túl sok az egyhangú helyszín és a szürkeség – a tejfehér, átláthatatlan köd pedig nemcsak idegesítő, de túl gyakran is bukkan fel.
Mindennek persze előnye is van: ezúttal is a szemet kényeztető, és többnyire stabil 60 fps-t kapjuk, és én hajlamos vagyok lemondani a grafikai részletességről, ha ez az eredménye. A játékot összességében jó nézni, jó vezetni, és minden szempontból egy csiszolt, igényes termék, a kezelőfelülettől az in-game akcióig. Ja, és a menükre visszatérve: remek zenék szólnak alattuk, a soundtrack igazán kiváló lett, le a kalappal.
A DiRT 4 minden idők egyik legjobb ralijátéka – ez nem is kérdés. Sok olyan apró részletre is odafigyeltek a készítők, amiket más címekben alig látni, a tavalyi epizód által megkezdett élethű vonalat pedig sikerrel viszi tovább. Végre skálázhatóbb, elérhetőbb, játszhatóbb terméket kaptunk, amivel bárki nyugodtan próbálkozhat. De tartalomban, helyszínekben továbbra is nagy a lemaradás. Következő alkalommal minden szempontból szintet kell lépni. Addig viszont ez a ralizás jelenlegi királya – a magyar Xbox One tulajok pedig remek árának is örülhetnek. Feltétlen ajánlott darab.
8
