F1 2016 teszt
A Codemasters visszatért. Ez a hetedik F1 játékuk sorozatban, és a tavalyi, felemásra sikerült rész után most olyan produkciót igyekeztek kivágni, mint egy világbajnoki aspiráns az időmérő edzés utolsó percében. De vajon sikerült?
Tisztán emlékszem arra az élményre, amikor először próbáltam ki a Bizarre Creations által fejlesztett Formula 1 ’97-et. Egyszerűen varázslatos volt, akkor döntöttem el, hogy kell nekem egy PlayStation. Na, talán nem a legjobb ötlet ezzel kezdeni egy tesztet az Xbox Blogon, de ez így volt, és ez az élmény hozzá tartozik a Forma-1-es játékokhoz való viszonyomhoz. A viszonyhoz, amit később az EA, majd a közelmúltban a Codemasters sem tudott ugyanarra a szintre emelni. Mert bár a brit fejlesztők 2010 óta szolgai módon, gépies profizmussal tették le az asztalra évről évre a játékokat, olyan igazán nem durrant nagyot egyik sem.
Nem gondolom, hogy az F1 2016 nagyot fog durranni. Nem lesz ott az Év Játéka listák többségén, nem osztanak majd neki díjakat, nem fürdik majd rivaldafényben. De ez talán annak köszönhető, hogy a valódi Forma-1 annyira kiszámítható és unalmas lett mára. Nincs meg benne az az elementáris erő, ami miatt régebben imádtuk – és amit az a bizonyos ’97-es játék is olyan jól átadott. Mert ha a sportág olyan lenne, mint régen, biztos vagyok benne, hogy ez lenne jelenleg a világ egyik legjobb játéka. Videojáték ugyanis még soha nem adta vissza olyan élethűséggel és részletességgel a száguldó cirkusz világát, mint a legújabb kiadás.
Miután a tavalyi részből kimaradt, a 2016-os játék központi eleme lett a Karrier mód. A Codemasters nem találta fel a spanyolviaszt, de mindent beépített (illetve visszahozott) ebbe a módba, amit a rajongók valaha is hiányoltak. Készíthetünk saját karaktert egyedi sisak festéssel, rajtszámmal, nemzetiséggel (Magyarország is választható), szerződhetünk bármelyik csapathoz, nem kell többé végigjárni a szamárlétrát. Ha úgy tetszik, megcélozhatjuk rögtön a világbajnoki címet egy Mercedesben, de a kis csapatok valamelyikét is megpróbálhatjuk felhozni az élmezőnybe. A karrier maximum 10 szezon erejéig tart, ez alatt kell valóra váltanunk Forma-1-es álmainkat.
A Karrier mód egyik újdonsága, hogy most már a szabadedzéseknek is jelentőségük van. Itt teljesíthetjük ugyanis azokat a fejlesztési programokat, amikért pontokat kapunk, amikkel aztán a versenyhétvégék között fejleszthetjük az autót. Gyenge a McLaren? Motorfejlesztésekkel sok-sok lóerő nyerhető. Gagyi a Renault aerodinamikája? Érdemes abba fektetni, és így utolérni a mezőnyt. Virtuális munkatársaink mindig tájékoztatnak, épp hogy állunk. A fejlesztési programok, a riválisok, a csapat elvárásai tartalommal töltik meg a szezont, ami így több, mint szimpla versenyek sorozata. Ez persze nem azt jelenti, hogy a dolog nem önismétlő: hosszú távon sajnos nagyon is az (például mindig ugyanazokat a feladatokat hajtjuk végre minden pályán, nincs változatosság), így aki nem él-hal a sportért, az ezt hamar unalmasnak fogja találni.
Szerencsére az F1 2016-ban megvan az, ami a DiRT Rally-ból (a britek másik nagy játékából) annyira hiányzott: a skálázhatóság. Egyszerűen elképesztő, hogy mindent testre szabhatunk a játékban, és saját szájízünk szerint állíthatjuk be a kihívást, illetve a versenyek rendszerét. A vezetői segítségektől és a gépi ellenfelek szintjétől kezdve a szabályok szigorán és a törésmodellen át az edzések, versenyek hosszáig és felépítéséig mindent, de tényleg mindent beállíthatunk, így pont annyira merülhetünk el a Forma-1 ügyes-bajos dolgaiban, amennyire szeretnénk. Lám, egy könnyű fokozattól, toleránsabb szabályrendszertől vagy visszatekerés funkciótól nem lesz kevésbé hardcore valami, hisz mindenki maga döntheti el, mennyi kihívást akar. A Codemasters mindenkit kiszolgál.
Egyéb játékmódok tekintetében is minden rendben van. Mehetünk külön versenyhétvégét, komplett szezont egy választott versenyzővel, időmérő köröket bármelyik pályán, ahol a játék a világranglistáról automatikusan „szívja be” a következő, hozzánk legközelebb álló riválist, vagy próbára tehetjük magunkat a 22 főt támogató online módban. Az online rész egyszerű, de kiválóan működik. Nem kell sokat várni a következő versenyre, van néző-mód, és minden opció kézre áll és jelen van – kifejezetten jó érzés ilyen régi vágású, de annál jobban működő lobbi rendszerben játszani.
A legfontosabb dolgok persze a pályán történnek, és örömmel jelentem, az F1 2016 ebben is csillagos ötösre vizsgázik. A vezetés öröm ebben a játékban. Az autó sebessége, lendülete tökéletesen érezhető, a segítségek kikapcsolásával pedig szimuláció-közeli élményt kapunk, ahol minden pillanatban vigyázni kell a kipörgő hátsó, és a blokkoló első gumikra. Az autók tökéletesen viselkednek a kerékvetőkön, a vizes, esős aszfalton kész művészet menni, de sosem érződik irreálisnak. Ilyennek látjuk a tévében, és pont olyannak érezzük kontrollerrel (vagy kormánykerékkel) a kézben, amilyennek várjuk. Az F1 2016 nem csinál belőlünk Forma-1-es pilótát, de elhiteti velünk, hogy azok vagyunk.
Minderre pedig egy nagy, púpozott lapáttal rátesz az a részletesség, amit talán még soha nem láttunk ilyen típusú játékban. A versenymérnökkel való kommunikáció (amit akár hanggal is megtehetünk), az autó beállításai, a szabályrendszer tökéletes alkalmazása. Sárga- és kék zászlók, biztonsági autó (most először van virtuális is, az új szabályoknak megfelelően), büntetések, manuális rajt és boxkiállások. Némelyik verseny tényleg káoszba tud fordulni, amikor egyszerre kéne koncentrálni a vezetésre, közben a rádión stratégiát akarnak váltani, fogynak a gumik, a benzin, kapcsolgatunk, aztán baleset, és tán még az eső is elered… Talán a második versenyem volt ennyire kaotikus, és mérgelődtem is, hogy képtelenség a vezetésre koncentrálni, ha állandóan történik valami. De ilyenkor kell rászólni a mérnökre, hogy kuss (külön achievement jár érte, csak úgy mondom), és szépen össze lehet szedni magunkat a pályán. Zseniális.
Technikai szempontból sajnos nem ennyire bajnok a játék – a Codemasters grafikus motorja a tavalyi évhez hasonlóan továbbra is szenved. A játék szép, de vannak gyengéi: az átvezető jeleneteknél lassan tölti be a textúrákat, a pilóták és más emberi alakok pedig úgy néznek ki, mintha a Dead Rising valamelyik részéből jöttek volna. Játék közben a megcélzott képfrissítés 60 fps, de ezt nem mindig tudja tartani, a túlterhelt motor pedig szimplán ocsmány képtörést produkál. Több geometriával ellátott helyszínek (például Monaco, Baku) esetén minden kanyarban csak úgy hullámzik a kép, ez pedig a játékmenetre és az egész élményre negatívan hat. Pozitív ellenben a kiváló, természetes bevilágítás, a dinamikus napszak és időjárás, az eső effektje különösen szép és élethű.
Ugyancsak dicséret illeti a hangokat. Az autók baromi jól szólnak, kezdem nem is annyira utálni ezt a turbó korszakot. Verseny közben nemcsak a saját, hanem a többiek autóit is hallani, a közönség szurkolása is itt-ott behallatszik a pilótafülkébe. A rádiózás gyakori, bár nem túl változatos. Az edzések és versenyek után pedig két kommentátor, David Croft és Anthony Davidson dobja fel a hangulatot. A Codemasters ebben a tekintetben is profi munkát végzett.
A technikai kiforratlanságokat, és azt leszámítva, hogy hosszú távon önismétlővé válik a Karrier mód, az F1 2016 egy szinte tökéletes Forma-1-es videojáték. Nem volt még olyan produkció, amely ennyire élethűen, ennyire a részletekre odafigyelve adta volna vissza a valódi sportág ritmusát, szabályait, hangulatát. Igen, egy kicsit lelketlen, egy kicsit sótlan, akárcsak Ecclestone cirkusznak aposztrofált üzleti vállalkozása. De játékként megteszi, amit a licensz keretei között megtehet. Félelmetes belegondolni, mi lenne, ha a sport olyan zsigeri lenne, mint ’97-ben… Talán az a varázs is visszajönne. Ez már nem a játékon múlik.
9
