Forza Horizon 3: Blizzard Mountain benyomások
dreampage 2016. Dec. 19.

Akárhogy is nézzük, az első nagy Forza Horizon 3 kiegészítő olyan, mint egy luxus utazás Ausztrália hegyvidéki tájaira. Minőségben és árban is. Vélemény a hófödte hegycsúcsok közül.

A Forza Horizon 3 az év legjobb autós játéka. Sokáig azt gondoltam, sőt meggyőzősédem volt, hogy ezt a címet majd a DiRT Rally kapja (és még ott volt a rendkívül jól sikerült F1 2016 is), nem pedig a kilencedik Forza játék, de a Playground Games ezúttal is rám cáfolt. Ebben a játékban minden megvan, amit valaha is kívánhattunk egy nyílt világú autós játéktól – egy dolgot kivéve: a havat. A fejlesztők szerencsére tovább mertek lépni, és a meglévő assetek újrahasznosítása helyett (rád nézek, Storm Island) teljesen új közeget alkottak a játékhoz, olyat, ami (ha leszámítjuk a Motorsport sorozat alpesi pályáját) még soha nem szerepelt ebben a franchise-ban. Üdvözöl a Hóvihar Hegy.

Az új terület kicsi, sandbox mércével mérve egészen aprócska, de ezt sikerült megtölteni kellő mennyiségű tartalommal. A havas-jeges úthálózat mindössze 50 útszakaszból áll (ez úgy a nyolcada az alapjátéknak), de ezen a kis, könnyen bejárható tájon is helyet tudott kapni 27 verseny és bajnokság, 25 rejtett XP tábla, egy rakás PR mutatvány, 7 Bakancslista kihívás, egy sufni kincs, egy kis falu, egy nagy, befagyott tó, sípálya és életveszélyes hegyi szerpentin úgy, hogy az nem tűnik túlzsúfoltnak. A terep északi részét borotvaéles sziklák és mély hóval fedett részek uralják, amik dél felé haladva fokozatosan átadják a helyüket jégbordás, havas-vizes utaknak, forró vizű helyi forrásoknak, és a többi, feljebb sorolt elemnek. Változatos, bár tény, hogy itt tényleg csak fehéret fogunk látni – az alapjáték színes térképe teljesen különálló helyszín. Fantasztikus lett volna, ha az alaptérképhez sikerül csatolni az új területet, de ezt a memória, vagy más technikai korlát nyilván megakadályozta.

Fent a hegyekben maga a Horizon fesztivál is megváltozott kissé. Itt nem kell a központot fejleszteni, vagy rajongókat gyűjteni (van már elég), sokkal inkább csillagokat: minden versenyen három csillag szerezhető. Egyet kapunk a teljesítésért, kettőt, ha győzünk, és hármat, ha emellett még valamilyen különleges feltételt is teljesítünk (például megadott számú ilyen-olyan skill, vagy megfelelő pontszám elérése). Kicsit a PGR sorozat rendszere köszön itt vissza: nem csak az a lényeg, mennyire vagy gyors, hanem hogy hogyan. A stílusos vezetés többet ér, mint a puszta sebesség. Ez pedig egy nagyon jó pluszt ad a megszokott játékmenethez. A versenyek mellett a Bakancslista események és a PR mutatványok csillagai is számítanak, minél többet gyűjtünk össze, annál több új esemény nyílik meg, és így tovább egészen az utolsó, Kingmaker eseményig, amit megnyerve miénk a dicsőség (és Ken Block 2016-os Ford Focusa, na persze csak virtuálisan). Ha mindent teljesíteni és felkutatni, látni akarunk, akkor a Blizzard Mountain egy jó 8-10 óra extra szórakozást kínál, plusz ugye ott vannak az online lehetőségek is, a barangolás, a bajnokságok, a kooperatív kampány és a Rivális mód.

Szintén újdonság az a nyolc autó, ami ebben a kiegészítőben van, ezek egytől egyig a tél birodalmára készült gépszörnyek és rali autók, köztük olyan klasszikusokkal, mint a B csoportos Lancia Delta S4 vagy Stratos, a legújabb felspécizett Subaru WRX, vagy a nagyon brutális új Nissan terepjáró, a Titan Warrior Concept. Na persze ezek az autók is csak szöges gumikkal hatékonyak, a játék szerencsére ezeket automatikusan felszereli a megfelelő járgányokra, amint az új helyszínre értünk. Bármelyik autóra szerelhető egyébként téli abroncs, ezek nélkül csak béna kacsaként csúszkálunk a havon, és bár ez nagyon szórakoztató, eredményt nem sokat érünk el vele.

De mindezek csak a száraz adatok – autók, versenyek, oké, de milyen a hó? Röviden: egészen lenyűgöző. A fejlesztők nem egyszerűen csak kicserélték a táj textúráit, hanem valóban új környezetet alkottak. A hó különböző módokon viselkedik – van az az igazi mély porhó, amit az autók meggyőző effektek kíséretében nyomnak szét, a keményre fagyott, havas-jeges utak, amik nemcsak látványra, de érzésre is fantasztikusak. Pusztán az irányító rezgése alapján meg lehet mondani, hogy épp mély hóban vagy jégbordákon gurulunk-e. És akkor ott van a dinamikus időjárás, ami a verőfényes napsütéstől a csendes hóesésen keresztül a legdurvább viharig terjedhet. Ilyenkor a látótávolság szinte nulla, az arcunkba csapnak a hópelyhek, a szél majd’ kicsavarja a fákat tövestül, hallani a szélvihar dübörgését. Éjszaka mindez még rosszabb, amikor a fényszórók csak a sűrű pelyheket világítja meg – az élmény szinte félelmetes.

De más részletekre is odafigyeltek a fejlesztők. A gumik és az autók látványosan behavazódnak, a kerekek élethű hanggal csúsznak a havon, vagy kaparják maguk alatt a jeget. Néha már csak az is szórakoztató, hogy száguldozunk és csúszkálunk a mély hóban, vagy versenyen kívül ralizgatunk a hegyi utakon. A befagyott tó jege sem egyszerű textúra, hanem hófoltos, repedezett jégtömeg rendes vastagsággal, aminél itt-ott lelátunk alá a tóba. És bár beszakadni nem tud, azért én sosem hajtok rá nyugodt szívvel – jobb a békesség. Hummerrel még nem próbáltam…

A Blizzard Mountain tehát egy tökéletes kiegészítője az alapjátéknak, pont azt az elemet hozta magával, ami már nagyon hiányzott. A téli világ nemcsak a játékmenetet dobja fel, de elképesztően szép is, néha olyan fényviszonyokkal vagy időjárási effektekkel, amiket az eredeti térképen még nem láthattunk. Úgyhogy a minőség perfekt, de ennek sajnos ára van. Mármint szó szerint: a kiegészítő drága, nincs rá jobb szó. Az pedig még szomorúbb, hogy azoknak is fizetős, akik a játék legdrágább, Ultimate Edition változatát vették meg. Igaz, nekik kedvezményes a következő kiegészítőt is magában foglaló „Expansion Pass”, de az összegben akkor is több, és ez így már kezd egy pénznyelőhöz hasonlítani. Bármennyire is jó, ez akkor is keserű ízt hagy az ember szájában. Tökéletesen érthető, ha valaki nem szánja rá a pénzt, ám az is tény, hogy aki így tesz, fantasztikus élményt kap érte cserébe.