Forza Horizon 3 teszt
Vége a nyárnak, de Xboxon még csak most kezdődik a vakáció. Irány Ausztrália, a kenguruk, a gyilkos állatok és a végtelen napsütés földje, hogy létrehozzuk minden idők legnagyobb Horizon fesztiválját!
Jó oké, gyilkos állatok nincsenek a Forza Horizon 3-ban. Van viszont minden más, amit tudtunk a kontinensnyi országról, és sok olyasmi is, amit eddig nem. Mint például buja esőerdők, változatos tájak, és minden idők legnagyobb zenés-autós fesztiválja, rajongók millióival. Az új Forza egyrészt gyanúsan ismerős, másrészt tele van meglepetéssel és olyan apróságokkal, amiket már nagyon régóta várunk ebben a sorozatban. A fejlesztő brit Playground Games ott nyúlt bele a receptbe, ahol kellett, és nem igyekezett megragasztani azt, ami nincs eltörve.
Nem kezdek unalmas felvezetésbe a játék lényegét illetően, mert ezt négy év, és két korábbi Horizon epizód után már mindenki pontosan tudja. Adott egy gyönyörű helyszín, több száz brutálisan jó kocsi, és végeláthatatlan mennyiségű tevékenység. Azért nem versenyt írok, mert bár van az is dögivel (sőt, abból van a legtöbb, nyilván), azért a jól ismert egyéb elfoglaltságok is visszatérnek. Táblákat keresünk és törünk szét, skill pontokat gyűjtünk, traffipaxok mellett süvítünk el, driftelünk, nagyokat ugratunk, és úgy általában véve élvezzük az életet – ezúttal Colorado és Dél-Európa helyett Ausztrália tájain. Mindezt minden eddiginél több (350) autó volánjánál, az autókínálat pedig messze az eddigi legváltozatosabb: a legdurvább sportkocsik mellett terepjárók, homokfutók, ausztrál antik és modern csodák is szerephez jutnak.
Meglepő módon mégsem az autók a valódi főszereplői a Forza Horizon 3-nak, hanem maga Ausztrália. A földrész méretű ország kicsinyített, de annál sűrűbb és változatosabb virtuális mása, ami az egyik legszebb nyílt világ, amit videojátékban valaha láttunk. Grafikailag ugyanis egyértelműen szintlépés történt. Megérte a fejlesztőknek a helyszínen dekkolni hónapokig, filmezni az eget méregdrága, 12K felbontású kameráikkal, és naponta takarítani a gyilkos pókokat sátraikból. Az eredmény önmagáért beszél – ilyen égboltot én még életemben nem láttam játékban, olyan, mintha a National Geographic csatornát bámulná az ember, csak itt valós időben jönnek-mennek a felhők és az időjárási frontok. Az élethű bevilágítás, a természetes színpaletta olyan fény-árnyék hatásokat, olyan naplementéket, olyan verőfényes nappalokat produkál, hogy szinte életre kel körülöttünk a táj. Nem poligonokat, textúrákat és asseteket látunk magunk körül, hanem magát Ausztráliát, ahol érezzük a lábunk (na jó, kerekünk) alatt a homokot, az arcunkba fröccsenő vizet, a fák hűs árnyékát és az égető Nap gatyarohasztó hőségét.
Szerencsére nincs szó arról, hogy a fejlesztők megelégedtek volna a megszokott játékmenet új környezetbe helyezésével. Bár nincs igazán komoly változtatás a játékmenetben (mint fent is írtam, az alap tevékenységek és versenytípusok változatlanok), mégis van egy komoly különbség az előző részekhez képest: ezúttal mi vagyunk a Horizon fesztivál vezetői, nem pedig holmi utcáról beesett helyi menő csávó, aki a nulláról küzdi fel magát, hogy még menőbb csávó legyen. Nem, ezúttal mi vagyunk a főnökök, ez pedig számos privilégiummal jár.
Például azzal, hogy többé nem a játék kényszeríti ránk az autókat, hanem fordítva. A versenyeken bármelyik autót használhatjuk, amihez épp kedvünk van, és ha kell, minden versenyen saját körülményeket állíthatunk be. Volt egy pont, ahol a játék folyton a buggy-kat ajánlgatta nekem. De a franc se akar buggy-kkal szenvedni, pattogni a homokdűnéken, úgyhogy a kérdéses versenyeken egyszerűen átállítottam a feltételeket. Ezt a Horizon Blueprint funkcióval tehetjük meg – borzasztó egyszerű a dolog, csak beállítjuk a körülményeket (jármű típus, napszak, időjárás), a játék generál hozzá egy posztert, feltölti Xbox Live-ra, és már mehetünk is. Ha akarjuk, mások versenyeit is kipróbálhatjuk – minden versenynél tucatszám válogathatunk az ilyen poszterek között.
Főnöknek lenni azért is jó dolog, mert gyakorlatilag így nem sok kockázat van ebben az egészben. Igaz, néhányan ezt a kihívás hiányának értelmezik, pedig ez nem igaz, a nehézség, a vezetői segítségek, szóval minden ugyanúgy skálázható, mint régen. Mindössze arról van szó, hogy most már nem az a lényeg, hogy mindent megnyerjünk, „kipipáljunk”, vagy „kitakarítsuk” a térképet. A Horizon 3 mozgatórugója többé nem ez, hanem a rajongók gyűjtése. Minden versennyel, bajnoksággal, ügyességi feladattal rajongókat szerzünk, és minél több a lelkes követő, annál magasabb szintre tudjuk fejleszteni a fesztivált. Új helyszínek, nagyobb színpadok, jobban kiépített fesztivál központok épülnek így, amik egyre több és több versenyt és egyéb eseményt nyitnak meg. Bizonyos mérföldkövek elérésekor jönnek be a leglátványosabb Showcase események, a végcél pedig most is egy mindent felülmúló finálé.
Persze nem mindenki szemléli ennyire lelkesen, hogy fél Ausztráliát színpadokkal és lézershow-val rakjuk tele. Visszatérnek az illegális utcai versenyek, ahol kihívóink akadnak, és az éj leple alatt, inkognitóban kell megküzdenünk a mindenre elszánt mezőnnyel, a forgalmas utakon. Ez a mechanika különösen jól működik, mert végre van értelme a világban őrültek módjára cirkáló Drivatarokat kihívni egymás elleni csatákra: az illegális utcai versenyek csak bizonyos számú ilyen head-to-head győzelem után nyílnak meg.
A szabadságot példázzák azok az apróságok is, amik jelentősen feldobják a játékot. Például, hogy végre saját karaktert és nevet választhatunk magunknak. Hogy saját rendszámot tehetünk az autókra. Még dudálni is lehet, sőt, a kürt hangját le is cserélhetjük. De a pálmát egyértelműen a szélesített, úgynevezett body kitek viszik. Sajnos ilyeneket nem lehet minden autóra applikálni, de az a néhány modell, amely átalakítható, veszedelmesen durván néz ki! Tegyél egy body kitet egy M4-es BMW-re, vegyél rá egy jó festést, és máris van egy olyan kemény versenyautód, amilyen szörnyeket eddig csak Need for Speed játékban láttunk. Még több ilyet akarunk!
Ha már átalakítás és vezetés: a játék ezen része szinte semmit nem változott, az autók irányítása és fizikája maradt a jól megszokott – a Motorsport sorozat feszes irányítását felváltja a kissé lomhább, farolósabb, árkádosított változat. Jól működött eddig, jól működik most is, ahogy az autók testreszabhatósága is maradt a régi. Festések, tuning, fejlesztés – ja igen, ismét van Aukciós Ház.
A sok ismerős, sőt évek óta változatlan mechanika ellenére az élmény mégis javult. Ha azt hittük, hogy a két évvel ezelőtti második rész kimaxolta a formulában rejlő lehetőségeket, tévedtünk. Ausztrália változatos tájai és egész egyszerűen hihetetlen látványvilága új szintre emeli a Horizon életérzést. Bizony előfordult, hogy már untam a felfedezést. Hogy miért kell nekem harmadszor is bejárnom az utakat, hogy miért van már megint reptér, gát, építkezés, konténer park, mint a múltkor. Csak aztán begurultam az esőerdő mélyére, vagy elém tárult az Outback végtelen panorámája. Rám esteledett, és csak figyeltem a naplementét. Éjszaka a csillagos égbolton ámultam, reggel pedig megérkeztek az esőfelhők. Amikor az ember már azt hiszi, hogy jaj, kezd unalmas lenni egy újabb Horizon, akkor a játék olyan dolgokat képes mutatni, hogy az ész megáll. Hihetetlen!
Ettől függetlenül persze igaz az, hogy talán jó lenne már új utakat keresni a Forza sorozat számára, mert amíg a pályaversenyzés egy örökérvényű téma, a sandbox receptben már nincs sokkal több, mint amit a Horizon trilógia kiaknázott. Persze, fel lehet menni a havas hegyekbe, jöhetnek a motorok, de a nyílt világú játékokban már tényleg nincs sokkal több. A Horizon 3 ráadásul online fronton is felvonultat már szinte mindent: kooperatív kampány események, klubok, Rivális mód, online free roam – nem nagyon van már járatlan ösvény ebben a műfajban. Meglátjuk, merre tovább, mert elnézve ezt a játékot, én már elképzelni se nagyon tudom.
Szebb, nagyobb, jobb. A Forza Horizon 3 részben abszolút biztonsági játék a fejlesztők részéről, másrészt viszont olyan szabadságot ad a játékos kezébe, amire még nem volt példa. A már jól ismert játékmeneti alapokat új lehetőségekkel és apróságokkal dobták fel, mindezt pedig egy olyan gyönyörű, változatos környezetbe helyezték, amire még nem volt példa a sorozat történetében. A koncepció most érte el az eredeti célját: ez már nem szimplán autóverseny, vagy autós játék, hanem egy Élmény. Gyönyörű autókkal, kiváló zenékkel, végtelen szabadsággal. Egy olyan élmény, amit mindenkinek át kell élnie. Szóval irány Ausztrália, találkozunk odakint.
9
A teszt az Xbox One verzió alapján készült. A tesztpéldányt a Microsoft biztosította.
