Horizon Chase Turbo teszt
Az utóbbi időben sokan próbálták megidézni a retró hangulatot, több-kevesebb sikerrel. Most megnézhetjük, milyen az, amikor ezt igazán jól csinálják. Időutazás modern megoldásokkal.
Régen minden jobb volt. Ez persze nem igaz, de szeretjük így gondolni, a nosztalgia hullámait pedig ennél fogva a videojátékok is rendszeresen igyekeznek megülni, hol jobb, hol rosszabb eredménnyel. A brazil Aquiris Game Studio legújabb alkotása, a Horizon Chase Turbo éppen ilyen játék: egy autóverseny a múltból, ami a 3D-s korszak előtti klasszikusok játékmenetét idézi meg, kifejezetten látványos és modern köntösben. Hozzá már csak egy, a régi nagyokhoz méltó soundtrack kellett, és készen is lett az utóbbi idők talán legjobb retró jellegű játéka.
A Horizon Chase Turbo gerincét a World Tour mód adja. Autóinkkal a világ különböző pontjain, összesen több, mint 100 pályán kell legyőznünk a húszfős mezőnyt, érméket gyűjtve, amikkel újabb autókat és helyszíneket nyithatunk meg. Ellentétben a játéktermi elődökkel, itt nincs szigorú időhatár, kizárólag mezőnyversenyről van szó. A cél a győzelem (vagy legalább a dobogó), és a pályákon elszórt érmék felvétele. A játék, eltérően sok más retró címtől, valódi tartalommal rendelkezik. Mind időben, mind kihívásban fel van adva a lecke annak, aki végig szeretné tolni ezt a módot, és még emellett is lesznek más lehetőségei.
A karrierben egy bizonyos pontig előre jutva megnyílik a Tournament mód, ami négyversenyes, pontrendszeres bajnokságokat nyit meg amatőr, profi és mester szinten. Érdemes jól meggondolni, milyen autót választ rá az ember, mert a futamok között nincs csere. Ha már autók: a játékban 32 modell közül lehet választani, mind valódi típusokról lettek modellezve, és nagyon látványosak, tökéletesen illenek a plasztikus, rajzfilmszerű grafikai stílushoz. Attribútumaikban (sebesség, gyorsulás, irányíthatóság, üzemanyag, nitró) is jelentősen eltérnek, úgyhogy nem mindegy, melyik volánja mögé pattanunk. A bajnokságok bizonyos fejlesztéseket is engednek rajtuk, ilyeneket World Tourban is megnyithatunk az Upgrade Versenyeken elért jó helyezésekkel.
Új játékmód az Xbox One verzióban a Playground, ami egy rendszeres időközönként változó, extrém kihívásokat nyújtó lehetőség. Öt nehézségi szinten mixeli össze a különböző pályákat, napszakokat és időjárási körülményeket (igen, a HCT-ben ilyenek is vannak!), de tükrözött pályák, extra nehéz ellenfelek és idő elleni feladatok is akadnak. Így nemcsak a másik két mód alapbeállításait, hanem teljesen új körülményeket is láthatunk, például homokvihart Izlandon, vagy szakadó esőt a sivatagban. Minden héten új kihívásokat kapunk, az eredményeket pedig világranglistákon mérhetjük össze a barátokkal vagy a világ legjobbjaival.
Végezetül ott az Endurance mód, ami akkor nyílik meg, ha befejeztük a karriert. Ezek rendkívül hosszú futamok, ahol a mezőny mellett az üzemanyagra is figyelni kell. Érdekes, hogy amennyire árkádos játék a Horizon Chase, egy ilyen paramétert azért beletettek a fejlesztők. Ez néha az alapversenyeken is okozhat gondot, de kis odafigyeléssel sosem fogunk kifogyni a naftából.
Míg sok retró játék megelégszik azzal, hogy felkínál egy érdekes koncepciót, vagy egy régies grafikát, addig a Horizon Chase Turbo végre teljes értékű játék, tartalomban és játékmenetben is. Akár helyi többszereplős módban is nyomhatjuk, a régi klasszikusokat idézve négyfelé osztott képernyőn (online multiplayer sajnos nincs, pedig igazán szép bónusz lett volna). És ha a változatosságra nem lehet panasz, akkor ugyanez mondható el a játékmenetre is: ez egy hipergyors, leginkább a ’80-as évek autós-motoros játékait (Lotus, Hang-On) idéző anyag, ahol a pályaismeret mellett a villámgyors reflexekre is szükség van. Mindig a mezőny végéről startolunk, onnan kell felmászni az első helyig, kerülgetve a sokszor egymást is előzgető gépi ellenfeleket.
Sajnos van néhány gyenge pontja a játékélménynek, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az egyik ilyen az ütközésdetektálás, illetve maguk a koccanások. Ez olyan dolog, amit talán jobb lett volna a múltban hagyni… Ha csak minimálisan is hozzáérünk egy ellenfélhez, az ütközés jelentősen megdobja autónkat, és lelassulunk, vagy két sávval odébb csúszunk. A sűrű mezőnyben ezáltal gyakran nagyon frusztráló vezetni, a pályák néha egyszerűen túl keskenyek ennyi autóhoz, mi pedig hiába lennénk gyorsabbak, csak flippergolyóként pattogunk a többiek között.
A másik kritizálható aspektus a mesterséges intelligencia, illetve a játék nehézsége. Az ellenfelek gyakran direkt ránk húzzák a kormányt, kanyarokban teljesen kiszámíthatatlan, honnan kéne megpróbálkozni az előzéssel, néha direkt feltartják az embert. A karrier nehézségi görbéje pedig nagyon meredek – a kezdeti, színes-szagos, szórakoztató futamok után hamar jönnek az extrém kanyargós pályák, ahol az MI persze fénysebességgel száguld. Oké, nem ütköztem falba, de vannak tüskék, amik rendesen felmérgesítik a játékost. Kár érte, ez a fajta kiegyensúlyozatlanság sajnos sok indie játék velejárója. Gyilkos nehézségűnek azért nem mondanám a játékot, az elődökhöz képest mindenképp sokkal játszhatóbb és barátibb, de azért akarnak frusztráló pillanatok.
Más tekintetben egész biztos, hogy nincs mibe belekötni! A Horizon Chase Turbo egy nagyon profi és szép játék. Még Xbox One X támogatása is van, úgyhogy 4K-ban, borotvaéles képpel élvezhető a száguldás. A grafikai stílus, ahogy a képeken is látszik, tökéletes átmenet a régi „super scaler” játékok és a modern 3D-s megoldások között. Rengeteg a helyszín, változatosak a versenyek, mindenféle háttér, tereptárgyak, időjárási effektek és napszakok gazdagítják az élményt, nem lehet nem szeretni. Az egész dizájnra ugyanez vonatkozik, a szép és sima menüképernyőktől a betonstabil 60 fps akcióig. Mindezt egy nagyon szép és időtálló látványvilág tetézi, ami tipikusan olyan érzést kelt, hogy egy mobilon is elfutna, de nagy képernyőn is gyönyörűen fest. Egyszerű, de felismerhető autók, és okosan felépített pályák, amik nyomvonala gyakran valódi versenyhelyszíneket idéz.
Ezt az élményt pedig olyan zene egészíti ki, hogy azután mind a két fülünket megnyaljuk. A játék zeneszerzője, Barry Leitch egy isten, olyan játékok zenéjét komponálta, mint a Lotus Turbo Challenge, a Top Gear, Rush, és még egy csomó legendás klasszikus. A Horizon Chase Turbo soundtrackje a chiptune muzsikák és a modern zenei megoldások őrületes keveréke, fülbemászó dallamokkal, amiket külön is simán lehet hallgatni (Spotify-on fent is van az egész). Fantasztikus hangulatot kölcsönöz az egész játéknak, mestermunka.
A Horizon Chase Turbo minden tekintetben nagyon jó játék, és az egyik legjobb, amelyik a nosztalgiahullámot lovagolja meg. Mégpedig azért, mert csak azt hozza át, amit kell: a retró jellegű grafikát és játékmenetet. Ezt viszont gyönyörű látvánnyal, technikai kiforrottsággal és rendkívüli tartalommal egészíti ki, így lesz belőle profi produkció. Aki elég idős ahhoz, hogy emlékezzen az ebben a cikkben emlegetett versenyes játékokra, annak kötelező vétel, aki pedig csak egy könnyed, de nagyon szórakoztató címre vágyik, annak forrón ajánlott cucc. Okoz néhány idegesítő pillanatot, de ezt bőven elmossa az élmény, amit egyébként nyújt. A brazil fejlesztők bebizonyították, hogy lehet ezt jól is csinálni, az Xbox One verzió négyezer forintos ára pedig csak még vonzóbbá teszi az ajánlatot. Úgy látszik, Horizon címmel mindig kiváló autós játékok készülnek.
8
A tesztpéldányt az Aquiris Game Studio biztosította.
