Jurassic World Evolution teszt
Tizenöt évvel a legendás Operation Genesis után ismét őslényparkot építhetünk, hogy kihívjuk magunk ellen a természet haragját, és dollármilliókat keressünk néhány megevett látogató árán. De vajon megéri? Derítsük ki! Üdvözöl a Jurassic World Evolution.
Jelen pillanatban is nagyot fut a mozikban a Jurassic Park / World franchise, pedig az őrület már nagyon régen, 1993-ban kezdődött Steven Spielberg mesterművével. A dinoszaurusz-trend a videojátékok világát sem kerülte el, aminek eddigi legemlékezetesebb példája a 2003-as Jurassic Park: Operation Genesis volt. Konzolon előtte talán még sosem élveztünk annyira építkezős menedzser játékot, mint akkor, és a mozifilmek feltámadásával az igény is megjelent egy új, hasonló típusú játékra. Ezt most a Frontier Developments szállítja nekünk, akiktől nem idegen a műfaj, hiszen ők állnak a Planet Coaster és a Zoo Tycoon mögött is.
A Jurassic World Evolution tulajdonképpen nem is borítja fel a jól bevált formulát, csupán megfűszerezi azt a brit fejlesztők egyéniségével, illetve az elmúlt években megjelent modernebb megoldásokkal, közben pedig a bővülő mozis univerzum licenszelt elemeit is mélyebben beépíti az élménybe. Célunk pontosan az, amire az előzetesek alapján számítani lehetett: a filmekben is szereplő Las Cinco Muertes (Az Öt Halál) szigetein kell parkokat építenünk, amiket aztán biztonságosan és nyereségesen kéne üzemeltetünk. Ezt persze könnyebb leírni, mint megtenni. A Frontier játéka sok szempontból tökéletesen adja vissza a Jurassic World élményt, másrészt viszont néhány ponton nem a legjobban átgondolt, időnként frusztráló produkció.
A kampány felépítése az, ami egyszerre szokatlan, és emiatt érdekes, de nem feltétlenül szerencsés. A játékban szigetről szigetre haladunk előre, az öt helyszínen más-más kihívások várnak, ami önmagában jó dolog. Az első helyszín viszonylag könnyű, hiszen az időjárás barátságos, és pénzt is könnyen lehet szerezni. A későbbi szigeteken viszont anyagi csőddel, viharokkal, tornádókkal és egyre vadabb állatokkal kell megküzdenünk, ráadásul a beépíthető terület nagysága és formája is jelentősen eltérő, vagyis a játék földrajzi és játékmeneti értelemben is korlátok közé szorítja a virtuális parkvezetőket.
Nem könnyű tehát helytállni, de azért nem is lehetetlen, ráadásul nem is kell minden feltételnek tökéletesen megfelelni a továbbhaladáshoz. Ha egy park eléri a 3 csillagos minősítést (a maximális ötből), akkor megnyílik a következő sziget. Később a megnyitott helyszínek között szabadon mozoghatunk, és ezek össze is függnek, hiszen vannak olyan fejlesztések, amikre egy adott parkban szükség lenne, de csak egy másik szigeten van meg hozzá a pénz, vagy csak később válik elérhetővé. Ugyanez igaz magukra az állatokra is: a dinoszauruszokat kövületek összegyűjtésével „tenyészthetjük ki”, és minél több szigeten van expedíciós központunk, annál több ásatáshoz férünk hozzá. Ezt a mintát követik a fejlesztések is: kutatóközpontokra van szükség ahhoz, hogy bizonyos épületeket vagy fejlesztéseket megnyissunk, a játék „teljes tartalmához” tehát csak akkor férünk hozzá, ha végigjátsszuk a kampányt. Ez főleg a játék elején frusztráló, mert hiába maradna valaki a legelső szigeten, egy idő után nem tud újdonságokat bemutatni, mert nincs hozzáférése.
A kampánynak ez a kissé lineáris felépítése, bár önmagában nem rossz, mégis azért szerencsétlen kicsit, mert a Jurassic World Evolution-ben nincs az ilyen műfajnál elengedhetetlen, különálló „sandbox” mód, vagyis olyan lehetőség, ahol a nulláról elkezdve, teljesen szabadon építkezhetnénk. Csak a kampány van, és kész. Van ugyan egy sandbox helyszín – az eredeti filmben szereplő Nublar sziget szolgálja ezt a célt (itt nem kell az anyagiakkal sem törődni) –, ám itt is csak azokat a dolgokat használhatjuk fel, amiket a kampányban már megnyitottunk. Tehát aki igazán érdekes parkot akar változatos állatokkal, annak muszáj végigmennie az Öt Halál szigetein, és ott felépítenie a parkokat, hogy hozzáférése legyen minden építményhez, fejlesztéshez és állathoz.
Ez persze akkor lenne igazán nagy baj, ha maga a játék nem lenne élvezetes, de szerencsére erről szó sincs. A kampány felépítésébe bele lehet kötni, de amikor ott vagyunk, és igazgatunk, építgetünk egy parkot, akkor nagyon is addiktív és élvezetes játékkal van dolgunk. A játékmenet igen összetett, hiszen törődnünk kell az állatok igényeivel és jólétével, a látogatók szórakoztatásával, és a park építményeinek karbantartásával is. Különböző központok szolgálnak a fejlesztésre, a fosszíliák begyűjtésére, az állatok DNS-ének kivonására, és persze a dínók legyártására is.
A Jurassic World Evolution középpontjában maguk a dinoszauruszok állnak, és láthatólag a fejlesztők is ebbe tették a legtöbb energiát. Hihetetlenül jól kidolgozott, élethűen animált állatokat hozhatunk létre, melyeket öröm nézni. A kinézetük, mozgásuk, hangjuk mind a filmekből származik, úgyhogy amikor először ugrott elő egy Velociraptor, és a jól ismert hangján elkezdett morogni és „ugatni”, vagy amikor a T-Rex először üvöltötte el magát, bizony széles vigyor ült az arcomra, és a hideg futkosott a hátamon egyszerre.
Ha egy faj DNS-ének legalább 50%-át sikerült kivonni az expedíciókon összegyűjtött kövületekből, akkor már rakhatjuk őket a keltetőbe. Minél nagyobb százalékkal rendelkezünk, annál nagyobb a túlélési esélyük, és a genomjukat is annál jobban módosíthatjuk. Adhatunk az állatoknak például más színű bőrt, jobb képességeket, nagyobb élettartamot vagy agresszívebb viselkedést, ezek végső soron a közönség szemében teszik őket vonzóbbá. Minél izgalmasabb és változatosabb állatokat helyezünk a parkba, annál több látogató érkezik, és így megy fel szépen a profit a csillagos égbe.
Parkunk menedzselése közben három részleg, a Tudomány (Science), Szórakoztatás (Entertainment) és Biztonság (Security) vezetői bíznak meg kisebb feladatokkal. Ezeket a „szerződéseket” teljesítve emelhetjük reputációnkat a három részlegnél, ami további jutalmakat nyit meg a játékban. Itt, mondjuk, van némi logikátlanság: érthetetlen például, hogy azért, mert az egyik részlegnek feladatokat teljesítünk, miért csökken a hírnevünk a másik kettőnél. Nem életszerű, hogy egy ilyen nagyszabású vállalkozásban egymással ennyire szembenálló részlegek volnának. Ráadásul, ha az egyik részlegnél túl magasra szökik a reputáció, a másik kettő szabotázzsal próbálja tönkretenni a parkot – ez, kérem, teljes őrültség. A játék néha úgy dönt, hogy akkor most szabotázs történt, és itt-ott lekapcsolja az áramot. Hát, köszi!
Ami még nehezményezhető a Jurassic World Evolution-ben, hogy bizonyos folyamatok nem automatizálhatók. Az etetők újratöltése, a beteg állatok gyógyítása, az elhullott dínók elszállítása mind manuális teendő. Bár adhatunk parancsot az ezt végző egységeknek (amiket egyébként akár saját magunk is vezethetünk!), de így is nyögvenyelős és önismétlő dolog. Egy nagyobb parkban már semmi szabadidőnk nincs, gyakorlatilag állandóan halott dinoszauruszokat jelölgetünk ki elszállításra, ide-oda ugrálunk az épületek között, mert valamit mindig kell csinálni. Sajnos a játék épp azt felejti el néha, hogy élvezni is szeretnénk a dínók társaságát, nem csak takarítani utánuk. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a veszélyesebb helyszíneken még viharok is tépázzák a parkot, meg elszabadulnak az állatok, akkor tényleg mindkét kezünk tele lesz feladatokkal.
Egy jó stratégiai játék persze összetett, és ezzel itt nincs is gond. A JWE alapvetően jól átgondolt és felépített parképítő játék, ami, bár néha komolyan tud szívatni, összességében azért nem kimondottan nehéz. A káoszon viszonylag gyorsan úrrá lehet lenni, és még ha katasztrófa is történik, a hely minősítése elég gyorsan visszaugrik a korábbi szintre. Ha az állatok kifutóit megfelelően alakítjuk ki, akkor nyugton maradnak, és többnyire a békés növényevőkkel is el lehet érni a célok többségét. Az viszont mindenképp jó lett volna, ha az önismétlő folyamatokat automatizálni lehetne, és többet foglalkozhatnánk a Jurassic Parkok csodáival.
Merthogy van mit csodálni ebben a játékban! A Jurassic World Evolution veszett jól néz ki, nemcsak stratégiai játékhoz képest, hanem minden játékhoz képest! A kamerával akár utcaszintig is zoomolhatunk, és ilyenkor látszik, mennyire aprólékos a kidolgozás. Az épületek rendkívül részletesek, a dús növényzet lágyan lengedez a szélben, minden mozog, életteli az egész. A dinoszauruszok kidolgozása egészen páratlan, néhány évvel ezelőtt még techdemóban sem láttunk volna ilyen élethű lényeket. Esőben vizes lesz a bőrük, ha harcolnak, véreznek, és mozgásukon is látszik, ha mondjuk betegek vagy megsérültek. A bevilágítás nem dinamikus (van egy naplementés és egy éjszakai sziget, a többi nappali helyszín), így csak az időjárás változik. Technikailag persze vannak kompromisszumok – messzebbről látni, ahogy a növényzet és az árnyékok megjelennek –, de összességében ez az egyik legszebb műfajbeli játék. Van Xbox One X támogatás is, a natív 4K felbontás és a teljesen stabil képfrissítés törésmentes, gyönyörű képminőséget ad.
Mindenképp ki kell emelni az audiót is, mert hiába van teljes Universal-licensz, azért azt jól használni is tudni kell. Három színész, Jeff Goldblum, Bryce Dallas Howard és B.D. Wong a hangját adta a párbeszédekhez (Chris Pratt sajnos nem). A zenék egytől egyig a filmekből vannak, az ismerősebb dínók megjelenésekor a hozzájuk tartozó dallamokat halljuk. Még egy Dilophosaurus megjelenése is hátborzongató, ahogy az 1993-as zene kíséretében, sikítva-fújtatva ugrik elő a keltetőből! Az állatok hangja is tökéletes, a Brachiosaurusok énekét egész távolról is hallani, a Triceratops pont úgy bőg, mint a filmben, a nagy ragadozókról meg kár is beszélni – hallani kell, óriási élmény.
A Jurassic World Evolution egy nagyon igényes, jól megtervezett, és a filmek hangulatát tökéletesen átadó, profi játék lett. A játékmenete kellően összetett, a tartalma pedig sok-sok órára elfoglaltságot nyújt azoknak, akik szeretik ezt a stílust. A kampány felépítése, néhány önismétlő játékmechanika, és a teljesen független és szabad sandbox mód hiánya kifogásolható, de még így is bőven megéri az árát. Nagyjából tényleg azt nyújtja, amit az Operation Genesis tizenöt éve, vagyis nagy forradalmat nem csinál. De amit tesz, azt csúcsminőségben tálalja, a filmek iránti hihetetlen alázattal és a licensz remek használatával. Úgyhogy a bevezetőben feltett kérdésre a válasz: igen, nagyon is érdemes belevágni, kisebb idegesítő hibái ellenére is remek és tartalmas élmény. Az élet utat tör, mi pedig ennél jobb formában jelenleg nem is lehetnénk tanúi.
8
