Project CARS 2 teszt
Két év után tér vissza a Slightly Mad Studios a virtuális versenypályákra, ahol újra felbőgnek a motorok egy nagyobb, kiforrottabb produkció reményében. Vajon sikerült kijavítani az előd hibáit, vagy a Project CARS 2 potenciálja is kihasználatlan maradt? Teszt.
Kissé őrült brit játékfejlesztők egy csapata komoly fába vágta a fejszéjét az első Project CARS-szal. A játék célja az volt, hogy a hardcore autóverseny rajongók minden igényét kielégítő, ultra élethű szimulátor élményt nyújtson konzolon is. Afféle kívánságlistaszerűen állt össze a játék, de a végeredmény csalódást okozott. Egy kiforratlan, technikailag gyenge lábakon álló csomagot kaptunk, ami kontrollerrel szinte játszhatatlan volt. A koncepcióban rejlő óriási potenciált most a második rész igyekszik kihasználni, hogy szebb, nagyobb és jobb termékként hódítsa meg a játékos szíveket.
A Project CARS 2 totális sikeréhez igazából minden adva volt. Nem volt szükség másra, csak kijavítani az első rész hibáit, csiszolni a prezentáción, és több dinamizmust, életet vinni a karrier módba. A helyzet pedig az, hogy a játék ezt majdnem csont nélkül hozza is.
A játék tartalma egészen lenyűgöző. Autólistája több, mint duplája annak, ami az első részben szerepelt, de ami igazán megdöbbentő, az a pályalista. Összesen 63 helyszín szerepel benne, és ezek nem a nyomvonalak, hanem konkrétan hatvanhárom eltérő versenypálya (nyomvonalból összesen 146 van). Ez pedig példátlan a videojáték történelemben – még soha nem szerepelt ennyi helyszín egyetlen autós játékban sem. Ez pedig bőven elég arra, hogy az itt szereplő összes versenyág ki legyen szolgálva: formula autóktól a ralikrosszon át, GT kategóriáktól a túraautókig, egzotikus sportkocsiktól a prototípusok hosszútávú versenyeiig minden van, amit csak el lehet képzelni.
Ami még fontosabb, az a teljes dinamizmus: itt nincs mellébeszélés – az összes pályán van időjárás és változó napszak, de a fejlesztők még tovább mentek: évszakok is vannak. Nem mindegy, hogy nyáron vagy télen megyünk ki egy aszfaltcsíkra, más a Nap pozíciója az égen, más a hőmérséklet, változik a táj. Eső, köd, zivatar, havazás teheti rémálommá a versenyeket, de a jeges utak drift versenyeknek és ralikrossz őrületnek adhatnak otthont. Ez a LiveTrack 3.0 technológia élőben döbbenetes – olyan élethű bevilágítást, napszakokat, fényhatásokat, és a pálya állapotának változásait kapjuk, hogy szinte még a levegőt is érezzük magunk körül, annyira valóságosak a helyszínek. Élő-lélegző környezetek ezek, nem statikus díszletek.
A karrier mód felépítése teljesen hasonló az első részéhez. Pilótánk létrehozása után választhatunk, milyen bajnokságban kezdjük versenyző pályafutásunkat. Összesen 29 széria áll rendelkezésre, 6 szintre (Tier) sorolva, de ezek egynél több bajnokságból is állhatnak. Kezdhetünk a ranglétra alján, mondjuk egy Formula Rookie vagy Go-kart bajnokságban, hogy aztán felfelé lépdeljünk a kiszemelt kategória felé, de a legfelső két szint kivételével bárhol nekiláthatunk. A karrierben elég nagy a szabadság, nem muszáj egy ágazatra specializálódni, beállítási lehetőségeink pedig szinte végtelenek. A bajnokságok és a versenyek hossza, különböző szabályok is állíthatók akár minden verseny előtt.
Hagyományos versenyek mellett különleges események is megjelennek a játékban. Különböző feltételek teljesülése esetén meghívásos versenyeken indulhatunk, egy-egy autógyár pedig bevehet minket a gyári pilóta programjába, így hivatásos Audi, BMW, meg vagy még egy tucat márka versenyzőivé válhatunk. Ezek az események, ha nem is állítják feje tetejére, kicsit azért feldobják az alapvetően száraz, és néhányak számára monoton karriert.
Emellett létrehozhatunk saját, egyedileg beállított futamokat, indulhatunk online, ahol egy új rendszer segít kiszűrni a sportszerűtlen játékosokat (a pályán egyébként nagyon szigorúak a szabályok, könnyen jönnek a büntetések), van külön esport mód, időszakos kihívások, privát teszt, és saját versenyzői statisztikáinkat is böngészhetjük. Teljes csomag, ahogy mondani szokták – a Project CARS 2 tényleg szinte mindent felkínál, amit egy komoly autós játéktól várhatunk. Az egyetlen hiányzó opció talán a saját, tetszőleges számú versenyből álló bajnokság létrehozása, ez még elfért volna. Sajnos kizárólag különálló versenyhétvégéket kreálhatunk magunknak.
Mindez azonban lényegtelen – a legfontosabb, hogy mi történik a boxból való kigurulás után. És ez az, ahol a Project CARS 2 a legnagyobbat lépte előre. A játék végre kontrollerrel is kiválóan játszható. Alapbeállításokkal is gond nélkül lehet boldogulni, kicsit utána állítva pedig fokozható az élmény. Azért ne úgy képzeljük, hogy minden tökéletes, vannak autók, amik így is furcsán viselkednek, és továbbra is megvan a játéknak az az ideges, kapkodós érzése, nehéz igazán sima köröket futni (főleg a közúti autók esetében). Kétségtelen, hogy a játék fizikája továbbra is kormány-pedál párosra van szabva, garantált, hogy aki rendelkezik ilyennel, óriási élményben lesz része. Tény azonban, hogy kontrolleres irányítás szempontjából hatalmas javulás ez a második rész.
A vezetési élmény pedig… na, most jönne jól néhány jelző. Merthogy erre nem igazán vannak szavak. Az autók viselkedése, tapadása, a teljesen dinamikus pályák karakterisztikája, az eltérő, változó körülmények keveréke alighanem új etalont állított fel élethűség és szimuláció tekintetében konzolon. Az első rész veteránjai nyilván otthon érzik majd magukat benne, de javult annyit a fizika, hogy érdemes legyen róla beszélni.
Bár külső nézetben sokszor úgy tűnik, mintha minden autó ugyanúgy mozogna, rugózna és dülöngélne, valójában merőben eltérő vezetési élményeket kapunk. Szó szerint minden autót külön meg kell tanulni vezetni, és ugyanez igaz a pályákra is. Itt minden kanyar egy kaland: milyen az aszfalt, hol dobja meg az autót, hol rosszabb a tapadása, melyik autóval mennyit lehet bevállalni. Természetesen minden nap mások a körülmények, és az autó számos paramétere állítható, vagy konzultálhatunk a versenymérnökkel, aki utána maga javasol és hajt végre változtatásokat rajta. Ebben a játékban nem lehet csak úgy egyik kategóriából a másikba ugrálni, mert semmilyen eredményt nem fogunk elérni. Ez kőkemény tanulás, gyakorlás, alkalmazkodás. Hardcore cucc.
Sajnos azonban (és itt jön az a pont, amit minden tesztben utálok) a Project CARS 2 minden erénye ellenére távolról sem tökéletes játék. Jelen állapotában tele van bugokkal, nem is kell sok versenyt lenyomni, hogy találkozzon velük az ember. A menürendszer, bár sokkal szebb és kiforrottabb, mint az első részben, néhol nehézkesen vagy nem egyértelműen működik. Levegőben ragadnak törmelékek, de velem olyan is megtörtént, hogy a felvezető körön rossz pozícióba rakott a gép, amiért rögtön meg is büntetett. Szintén a felvezető körön, ha nekünk jönnek hátulról, minket büntetnek meg. A visszajátszások működése problémás, gyakran le is fagynak, ami miatt bukjuk az egész futamot már a leintés után. A meghívásos események némelyike, főleg az esős versenyek többnyire játszhatatlanok, miután gyakran az egész pálya egyetlen állóvíz, amin a mi autónk nem képes menni… és még lehetne sorolni hasonló bizarr dolgokat.
A mesterséges intelligenciával sincs minden rendben. Az edzéseken – beleértve a kvalifikációt is – a gépi ellenfelek mágikus módon több másodpercet is javulhatnak, ha azt az opciót választjuk, hogy az edzés végére ugrunk. Megesett, hogy az egyik A.I. 23 másodperccel (!) jobb időt ment a mezőny többi tagjánál… Adott nehézségen a kihívás erősen hullámzó, bizonyos pályákon alig mennek, míg máshol lerázni sem bírjuk őket. Az időjárás is felborítja az egyensúlyt: a beállított nehézségi szint száraz pályán reális, esőben a gépi ellenfelek teljesen valószerűtlen mértékben lassulnak le hozzánk képest.
De még ennél is súlyosabb probléma, hogy ha az engine túlterhelődik (például túl sok autó van a pályán, ez főleg saját versenyen jöhet elő), akkor nemcsak a képfrissítés áll a földbe, hanem ezáltal a fizika is kevésbé érezhető. Spában például különösen rossz a helyzet, itt sok autó esetén, vagy esőben jelentősen csorbul a játékélmény, mert az autók kezelhetősége is megváltozik a rendkívül nagy terhelés (és az alacsony képfrissítés) miatt. Nem tudom, mi lesz abban a „day 1” patch-ben, de a fejlesztőknek még nagyon sok dolguk lesz ezzel a játékkal.
Grafikailag látható javulás az első részhez képest, de csodát azért ne várjunk. A Project CARS 2 jól néz ki, helyenként megdöbbentően szép égboltokat, naplementéket és időjárási effekteket produkál, de a totális dinamizmus és szimuláció azért gátat szab a vizuális gyönyörnek. Az Xbox One verzió a két évvel ezelőtti epizódhoz hasonlóan szenved, nagyon gyakran képtelen tartani a megcélzott 60 fps-t, főleg esőben, és a zavaró képtörés is gyakori vendég, leginkább a városi pályákon. Mégis érdemes a platformra megvenni a játékot, mert aki tervezi, hogy Xbox One X-re vált, az a definitív konzolos verziót kapja meg, ami a fejlesztők szerint láthatóan szebb lesz, mint bármely más játékgépen.
A játék vizuális erőssége az élethűségben rejlik. Ilyen realisztikus bevilágítást, valóságos napszakváltozásokat, égboltot, színpalettát aligha láthatunk máshol, tényleg úgy érezzük, hogy valódi versenypályákon gurulunk, valódi aszfalton, igazi autókkal. A szemeink mellett hallószerveink is el vannak kényeztetve, a versenyautók iszonyú ordítással, durrogással adják tudtunkra, hogy itt bizony halálos szerkezetekről van szó. Az erősebb gépek volánja mögött szinte érezzük magunk mögött a lóerőket, szenzációs. A menükben visszatérnek az első részből megismert, epikus, pátoszos zenék, a fejlesztők nagyfokú profizmussal adják vissza az autóversenyzésnek ezt a magasztos hangulatát.
Gyakorlatilag tökéletes játék is lehetett volna a Project CARS 2, de bugok, érthetetlen, bosszantó pillanatok sora és súlyos optimalizálatlanság akadályozza meg abban, hogy tényleg a csúcsra érjen. Az előrelépés mindezek ellenére is tagadhatatlan: a kontrolleres irányítás, a fizika, az a puszta, nyers vezetési- és verseny élmény, amit kínál, az élmezőnybe repíti a Slightly Mad Studios új játékát. Szimuláció és dinamizmus tekintetében új konzolos etalon született – ez az a komoly versenyjáték, amit a hardcore réteg vágyott, és most ért el közel abba a formába, amibe az első résznek is kellett volna. Még nagyon, nagyon sok munka lesz vele, és reméljük, érkeznek a javítások szaporán, de szerintem már így is kijelenthető: az utóbbi évek egyik legjobb autós játéka érkezett meg hozzánk.
8
A tesztpéldányt a Cenega Hungary Kft. biztosította.
