Quantum Break teszt
Hosszú évek munkája után végre elkészült a Remedy Entertainment legújabb produkciója, amit egyszerre kapnak meg az Xbox One és a Windows 10 felhasználók. Sikerült-e a korábbinál jobban egyesíteni az akciójátékok és az élőszereplős tévésorozatok világát, vagy a Quantum Break szétesik, mint maga az idő? Teszt.
A Remedy akciójátékainak mindig van egy különleges, egyedi, igen erőteljes hangulata. Modern, már-már trendi kalandok a valóságba ágyazva, amiket valahogy mindig körülleng a természetfeletti. Espooban szeretnek játszani az idővel és a hagyományos játékmechanikákkal, és még jobban szeretik mindezt nyakon önteni a modern szórakoztatóipar bevált receptjeivel is.
Ha valamit biztosan el lehet mondani a Quantum Breakről, az az, hogy egy hamisítatlan, vérbeli Remedy játék.
Jack Joyce (Shawn Ashmore) látogatóba érkezik a Riverport Egyetemre, ahol jó barátja, Paul Serene (Aiden Gillen) grandiózus kísérletre készül. Az üzletember nem kevesebbet állít, mint hogy – Jack testvére, William (Dominic Monaghan) segítségével – megalkotta az időgépet. Hogy a dolog tényleg működik, arról csakhamar mindenki megbizonyosodik, de cseppet sem pozitív értelemben: a kísérletbe valami hiba csúszik, az időgépbe belépő Serene pedig egy pillanattal később egészen megváltozva jelenik meg. Hogy pontosan mi, hol és mikor történt, az maradjon a történet titka, a lényeg viszont már az elején nyilvánvalóvá válik: a téridő szövete elkezd összeomlani, ezzel párhuzamosan pedig Jack különleges képességekre tesz szert, így gyakorlatilag ő lesz az egyetlen remény megakadályozni a világ pusztulását – már ha ez egyáltalán lehetséges.
A Quantum Break érdekes története javarészt fikció, de azért a fejlesztők nem teljesen légből kapták az összetevőit. A CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) egyik kutatója a legújabb elméleti fizikai ismeretekkel állt a Remedy rendelkezésére, hogy az időutazást és más nyalánkságokat felvonultató sztori lehetőleg egyben maradjon a játék végéig. Sam Lake és finn csapata erre az alapra húzott rá egy modern, feszes tempójú akciójátékot, aminek lényege a végére áll össze igazán, néhol meglepő, máshol humoros, de mindenképp kreatív módokon.
Ez a fejlesztés sem esett messze az elődeitől – a Quantum Break egy hagyományos külső nézetes akciójáték. Jack fokozatosan tesz szert különböző időmanipuláló képességekre (ezek a pályákon elszórt „chronon részecskék” összegyűjtésével fejleszthetők), így a lecsupaszított, egyszerű lövöldözős mechanikát végső soron ezek az extra mozdulatok bolondítják meg. Főhősünk képes villámgyorsan (vagyis az időt maga körül lelassítva) odébb ugrani vagy futni, egy-egy ellenfél körül megállítani az időt, maga körül észlelni a fenyegetéseket, pajzsot húzni maga elé, és van még néhány trükk a tarsolyában.
A játékmenet e képességeken túl viszont nagyon egyszerű. Fedezékrendszer nincs (Jack automatikusan guggol le az arra alkalmas tereptárgyak mögött), fegyverből is csak néhány típus akad. Cserébe mind elég erős, némi megszokás után kifejezetten szórakoztató pusztítani az ellent, opcionálisan extrém erős auto-aim segítséggel. Nehezebb fokozatokon mindenképp rá vagyunk utalva az időlassító mozdulatokra, legkönnyebb szinten viszont a játék igen nagylelkű, így aki csak a történetre kíváncsi, nem fog indokolatlan ellenállásba ütközni.
A lövöldözős szekvenciákat időről időre „logikai” részek váltják. Az idézőjel ezúttal indokolt, mivel szó sincs komolyabb puzzle elemekről, mindössze arról van szó, hogy bizonyos helyeken rá kell jönni, merre vezet tovább az út. Itt-ott használni kell Jack képességeit, máshol csak az ötletesen megtervezett helyszíneken kell körbenézni. Komolyabb – és érdekesebb – kihívást jelentenek az időtörések (stutter), amikor Jack körül szó szerint megáll az idő. Az össze-összeomló téridőben romok, robbanások, szerterepülő törmelékek között kell megtalálni a kivezető utat, sőt, mivel a Monarch rendelkezésére áll a megfelelő technológia, ezekben a törésekben ellenfelekkel is találkozunk majd.
A Quantum Break nem hosszú játék. Öt fejezetből áll, amik között négy élőszereplős epizódot nézhetünk végig. Az egyes fejezetek után úgynevezett elágazásokhoz érkezünk, melyekben Paul szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Az itt hozott döntések kihatnak a sorozatra is, vagyis a kényelmes tempóban egy hosszú hétvége alatt lenyomható játék legalább két végigjátszást garantál, ha mindent látni szeretnénk. További szavatosságot a pályákon elszórtan elhelyezett, a történetet kikerekítő egyéb objektumok, emailek, hírszerzési adatok és egyéb gyűjtögethető extrák jelentenek.
Mindenképp ki kell térni az élőszereplős sorozatra is, amely nem Jack, hanem elsősorban a Monarch vezetőinek szemszögéből meséli el az eseményeket. Érdekes ez a nézőpont-váltás, ugyanakkor kicsit meg is töri a játék tempóját. A párhuzamos szálon futó sztori új karaktereket is mutat be, ami egyrészt jó, másrészt néha olyan érzés, mintha nem kapcsolódna szorosan a játékhoz. Vannak persze átfedő szereplők és jelenetek, de nem biztos, hogy mindenki tetszését elnyeri majd ez a formula. Az epizódok természetesen tovább is nyomhatók, ha valakit nem érdekelnek.
Ritkán jut akkora szerep a valódi színészeknek egy videojátékban, mint a Quantum Break esetében. Nem véletlen, hogy Shawn Ashmore-t, Aiden Gillent vagy Lance Reddicket mindenhol név szerint említik. A játékban hihetetlen minőségben vannak prezentálva a főszereplők, a szinkron és az arcmimika is profi (az arcok kidolgozásáról már nem is beszélve), a live-action sorozat pedig kifejezetten modern produkció, ami simán megállná a helyét tényleges tévéműsorként is. Nem olcsó videós átvezetőkről van szó – ezt a projektet láthatóan mindenki komolyan vette, a két főhős, Ashmore és Gillen alakítása viszi a prímet.
Produkciós értékekből a játék is megkapta a magáét. A Remedy már korábban is bizonyította, hogy értenek a filmszerű látványhoz (az Alan Wake csúcs volt a maga idejében), és ezt a tehetségüket a Quantum Breakben tovább kamatoztatták. A játék jól néz ki, néhol nagyon, már-már megtévesztően jól. A fényhatások, a rengeteg filmes elem (elmosások, képzaj, füst stb.) a hipermodern és letisztult helyszínekkel vegyülve különleges, semmivel sem összetéveszthető látványvilágot adnak eredményül. Az igazi nagyságtól technikai kiforratlanságok tartják vissza a játékot, de szó így sem érheti a ház elejét. A bevilágítás természetes, az animációk jók, a textúrák részletesek, a képfrissítés betonstabil.
Sajnos ilyen hosszú fejlesztés után sem sikerült tökéletesre csiszolni a játékot. Bár ígéret van arra, hogy egy első napos patch segít a kezdeti problémákon, e sorok írásakor ezek még fennállnak, így nem árt említést tenni róluk. A textúrák gyakran csak késve töltődnek be, ami nagyon illúzióromboló tud lenni. A játék alapvetően is sokat tölt, az élőszereplős epizódok streamelése néha akadozik, ráadásul a hozzájuk tartozó felirat sincs szinkronban velük – pár másodperccel előrébb jár, így sűrűbb párbeszédeknél ez már zavaró. A fejlesztők remélhetőleg kijavítják ezeket a gyerekbetegségeket – elvileg mire Te először elindítod a játékot, egy frissítés meg is oldja őket.
Nagyon sok olyan apróság akad a Quantum Breakben, amik miatt érdemes végigjátszani. A tipikusan erős hangulat, a több helyen felbukkanó humor és Remedy-s kikacsintások (bekapcsolható tévék!), a profi történetvezetés, ami egészen a kaland végéig érdekes marad. A játékmeneti alapok egyszerűek, az idő harc közbeni manipulálása abszolút jellemző a finn csapatra, és nem is ez viszi el a hátán a játékot, hanem a produkció egésze. Kiváló zene és hangzás, látványos élőszereplős epizódok, választási lehetőségek, és összefüggések, amiket csak a játék végére értünk meg. A sztori lezárása is olyan, amit látva elégedetten csettinthetünk. A Remedy hozta a formáját, a Quantum Break büszkén kerül be a porfóliójukba, és a mi gyűjteményünkbe is.
8
