Rocket League teszt
Mi történik akkor, ha ötvözzük a focit rakétahajtású autókkal és futurisztikus arénákkal? Csupa jó dolog! Xbox One-ra is megérkezett a tavalyi év egyik legnagyobb indie durranása, indul a Rakétaliga-szezon.
Az Xbox One tulajdonosoknak hét hónapot kellett várniuk a Rocket League-re, de a várakozás megérte, mert nemcsak egy nagyszerű játékot kaptunk, de az ár-érték arányt tekintve is jobban jártunk. Az alapárban ugyanis több kiegészítő is benne foglaltatik – a játék igazi vonzereje azonban mégsem ez.
A játék nagysága éppen az egyszerűségében rejlik. Adott két csapat, egy hatalmas labda, és egy nagy, színes, focipályára emlékeztető aréna. A cél minél több gólt szerezni az ötperces játékidő alatt. Más szabály nincs is… ja, de van: lábunk helyett rádió távirányítású autókkal fogjuk a labdát terelgetni, amik hátára nem mellesleg rakéták vannak erősítve. Az a szépsége ennek a koncepciónak, hogy mindenki érti, nagyon könnyű elsajátítani. Mindez persze nem sokat érne, ha a fejlesztő Psyonix játékmenetben és technikai értelemben nem hozna magas szintet. Jó hír: hozza.
Elsőre kicsit furcsa játszani a Rocket League-gel, mégpedig azért, mert ugyan a kisautók irányítása szinte tökéletesre van csiszolva, a nagyméretű labda önálló életet él. Szeret vidáman pattogni, magasra repülni, ez pedig jó adag szerencse faktort visz a meccsekbe. Nincs eldöntött helyzet, nincsenek lefutott mérkőzések. Akár a középkezdésből is azonnal gólt lehet szerezni, ha szerencsésen (illetve az ellenfél csapata számára szerencsétlenül) pattan a játékszer, de az is lehet, hogy egy ziccert is kihagy a legtapasztaltabb játékos, mert nincs rá garancia, hogy pont úgy sikerül eltalálni a bogyót, hogy az a kapu felé vegye az útját.
Csalásról persze szó sincs: a Rocket League sci-fibe illő, villogó labdája csupán a fizika törvényeinek engedelmeskedik. A belé rongyoló autók sebességétől és irányától függően pattan a három dimenzió bármelyikében. A fejlesztők nem voltak ennyire szigorúak az autókat illetően. Rakétás járműveink egy pillanat alatt megállnak vagy teljes sebességre gyorsítanak, szűken fordulnak, sőt még a levegőbe is ugorhatnak, illetve ott – a bal kar mozgatásával – különböző trükkökre is képesek. A magasban viszont már nincs lehetőség irányt váltani, így sokszor nagyon mókás (és bosszantó) jelenetek játszódnak le, ahogy a játékosok a nagy ambícióikkal együtt egyenesen elszállnak a labda mellett.
Ez a véletlenszerűség adja a játék sava-borsát. Mert bár az irányítás egy perc alatt megtanulható, a szabadon pattogó labda kezelése szinte sohasem emelhető mesteri fokra, minden meccs másképp zajlik, és soha nincs garancia sem a győzelemre, sem a vereségre, bárki is álljon fel a startvonalhoz. A játék tele van megnyitható felszerelésekkel (autók, kerekek, festések, díszítőelemek, köztük nagyon sok Xbox One exkluzív darabbal), de ezek a képességeinkre nincsenek hatással, a valódi szavatosságot pedig nem is ezek, hanem a kiválóan szórakoztató játékmenet adja.
A főmenüből lehetőségünk van különálló mérkőzéseket (Exhibition) vagy egy teljes bajnokságot (Season) játszani botok ellen, beállítható ezek nehézségi szintje és a csapatok száma is. Utóbbi multiplayerben is variálható – játszhatunk egy-, két-, három- és négyfős csapatokban is. Lehetőség van különböző módosítók (Mutators) használatára: csökkenthetjük a gravitációt, növelhetjük a rakéták erejét, és állíthatunk a játékszabályokon – barátokkal játszva egészen vad meccseket lehet összehozni! Ami az online meccseket illeti, a fejlesztők maguk is hoznak be új playlisteket a játékba, ilyen például a közelmúltban megnyílt jéghoki, amelyben labda helyett egy nagy fekete korongot kell a kapuba terelni. A Rocket League keretei közé sok minden belefér, a lehetőségek jóval tágabbak, mint azt elsőre gondolnánk.
Még inkább meggyőző a játék technikai oldala. Az Xbox One verzió szerencsére tökéletes lett, 1080p felbontásban, stabil 60 fps képfrissítéssel fut. A játék mérete kicsi, alig néhány másodperc a töltési idő, így tökéletesen érvényesül a „csak még egy meccset” addikció, hogy aztán azt vegyük észre, hogy már le is ment (vagy felkelt) a Nap. Mindezek mellett pedig a játék gyönyörű. Kiválóan festenek a különböző témájú pályák (focipálya, vasútállomás, római aréna stb.), ezek többféle napszakban és időjárási körülmények között is játszhatók. Az agresszív kisautók fantasztikusan néznek ki, még színük, anyaguk, festésük is változtatható. Mindenképp ki kell emelni az Xbox One exkluzív járgányokat – a Halo sorozat Warthogja és a Gears of Warból ide csöppent Armadillo is teljes hűséggel lett kidolgozva.
Hangzás tekintetében is odatették magukat a fejlesztők. A menüben kiváló zenék szólnak, a mérkőzések alatt a közönség énekel, szurkol nekünk, felhördül egy-egy nagyobb lövésnél, és minden pályán más-más hanghatás ünnepli a gólokat. Ilyen az, amikor egy tehetséges fejlesztőcsapat fog egy jó ötletet, és azt sikerrel dolgozza ki minden szempontból.
Jó alapötlet, rengeteg lehetőség, szórakoztató játékmenet, hibátlan technikai megvalósítás – ez az eredménye annak, amikor minden összeáll. A Rocket League nem véletlenül söpört be több díjat is a tavalyi évben, fergetegesen jó cucc. Egyedül játszva a szavatossága véges, de még így is jó néhány óra remek kikapcsolódást nyújt. Ha pedig nyitott vagy az online multiplayerre, és esetleg még pár barátod is megvette, akkor ez egy szinte megunhatatlan játék. Az év későbbi részében dobozosan is megjelenik, de ne várj addig – a szórakozás csak egy kattintásra van.
9
