Shikhondo: Soul Eater teszt
dreampage 2018. Sep. 01.

Koreából érkezett a legújabb tradicionális shoot ’em up játék, amely az ázsiai mitológiára építve látványvilágával és játékmenetével is megpróbál kitűnni. A Shikhondo: Soul Eater a műfaj nagy meglepetése.

Ha valaki közelebbről is figyelemmel kíséri az indie játékok világát, az valószínűleg találkozott már a Shikhondo: Soul Eater címmel, mert egy igazán különleges grafikájú, stílusos lövöldözős játéknak ígérkezett. Ennyi természetesen nem elég az üdvösséghez, a játék megjelenésével viszont választ kaptunk arra, mit hozott tető alá a koreai Deer Farm csapata. A végeredmény talán azokat is meglepi, akik egyébként kedvelik és értik a „shmup” zsánert – engem legalábbis váratlanul ért az új produkció energiája. De ne is kerülgessük a forró kását: a Shikhondo az idei év egyik legjobbja lett.

A történet és a dizájn teljes mértékben az ázsiai mitológián alapszik. A yokai nevű démonok kiszabadultak a pokolból (egész pontosan a Limbóból), és most az ártatlan embereket terrorizálják. Két főszereplőnk, a Grim Reaper és a pusztán csak A Lány névre hallgató hős elindul, hogy megfékezze a tomboló pokolfajzatokat. Minden, a játék utolsó pixele is ezt a mitológiát és stílust tükrözi, olyan hangulatot kölcsönözve ezzel a produkciónak, amilyet még soha nem láthattunk. A Shikhondo tényleg egy megelevenedett festmény hatását kelti, elképesztő érzékkel kiválasztott színpalettával és hihetetlenül stílusos karakterdizájnnal. A mitológiai formák mellett a fejlesztők jó érzékkel használták az erotikus nőalakok motívumait is – az összes főellenség nő, akik aztán démonná változnak a szemünk előtt. Nem kell megijedni, a játékban semmi „felnőtt elem” nincs, a stílus itt előbbre való az öncélú magamutogatásnál.

A játékmenet a hagyományos vertikális shooterek alapjaira építkezik. Egy gomb szolgál lövésre, a jobb ravasszal pedig alternatív tüzelési módra válthatunk, miközben csak lassabban tudunk mozogni a játéktéren. Egy hamisítatlan bullet hell (lövedékpokol) játéknál már ez is stratégiai réteget jelent, de a Shikhondo tovább megy. A kilőtt ellenfelekből kiszabaduló lelkeket összegyűjthetjük, ezzel táplálva a Soul Attack csíkunkat (és növelve a pontszámot). Ha a lövedékekhez kellően közel manőverezünk, ez a csík feltöltődik, és ezt „elsütve” pusztító támadást intézhetünk a démonok ellen. Rendelkezésre áll az ilyen játékokban hagyományos „bomba” is, ám ez nem annyira az ellenség, mint inkább a lövedékek ellen irányul: ha robbantunk, a képernyőn lévő összes lövedék lélekké válik, amit összegyűjthetünk. Mondani sem kell, hogy egy ilyen jellegű játéknál ez mennyire kritikus pillanat.

Azt is fontos tudni, hogy a Soul Attack kezdetekor és befejeződésekor is lélekké válnak a képernyőn éppen szálló lövedékek, vagyis ezzel duplán nyerünk. Miért fontos ez? Mert a Shikhondo egy atom hardcore bullet hell játék, ahol a játéktér gyakorlatilag folyamatosan színültig van halálos lövedékekkel, amik között szinte balett-táncosként kell biztonságos utat keresnünk. A játék mind az öt pályája korrekt kihívást jelent, és bár a teljes játék végignyomható fél óra alatt, a szavatosságot itt a legmagasabb pontszám elérése, és a nehezebb fokozatok meghódítása jelenti.

A Shikhondo egy őrjítően jó shoot ’em up, mert a játékmenete szervesen összefonódik a látványvilágával. A koreai fejlesztők megtalálták az összhangot a tartalom és a forma között. Az egy dolog, hogy az irányítás tökéletesen kézre áll, hogy a pályák tempója, az ellenfelek, lövedékek sebessége és támadási mintái pixelpontosan lettek megtervezve. Ehhez jön a briliáns színkezelés, aminek köszönhetően ebben a mitológiai káoszban is tökéletesen követni lehet az eseményeket. Kezdjük ott, hogy a saját lövedékeink sötétek, és kissé átlátszóak, szinte beleolvadnak a háttérbe, némelyik pályán majdhogynem láthatatlanok. Miért jó ez? Mert így nem zavarnak! Az ellenfelek többféle színű lövedéket ontanak magukból, mindnek megvan a maga szerepe és viselkedése, de a színorgia soha nem válik zavaróvá, mert a saját lövedékeink nem zavarnak bele az összképbe.

Ugyanezt lehet elmondani a játék többi eleméről: részletes, színes és látványos hátterek előtt zajlik az akció, de soha egyetlen pillanatra sem zavar be semmi az összképbe. Szinte hihetetlen, hogy ennyi szín, ennyi minta, mozgás és lövedék (tessék csak megnézni a képeket!) közepette is tökéletesen játszható marad a Shikhondo – olyan ötvözése ez a lenyűgöző stílusnak és a makulátlan, vegytiszta shoot ’em up játékmenetnek, amit csak nagyon ritkán látni ebben a műfajban.

Mindezt a fejlesztők szerencsére játékmódokkal és nehézségi szintekkel is gazdagon megtámogatták. Az alap Arcade játékmód mellett van Boss Rush (az öt főellenség egymás után, időre), a kezdőknek Novice, a haladóknak Hardcore és Extreme mód, sőt, egyedülálló módon, egy többféleképp testreszabható Custom mód is helyet kapott a játékban. Mindez játszható egyedül vagy kétfős helyi kooperatív megoldással. Hiába van benne csak két szereplő és 5 pálya, a Shikhondo nagyon sok lehetőséget nyújt azoknak, akik a legkülönfélébb feltételekkel szeretnének mestereivé válni az ilyesfajta kihívásnak. Azt gondolod, hogy profi vagy? Próbáld meg Continue nélkül végigtolni! Az egyes módokhoz természetesen külön világranglisták tartoznak, úgyhogy lehet próbálkozni, és előremászni a világ legjobbjai között (az első helyeket a japánok persze már elfoglalták).

A grafika és a játékmenet mellett feltétlen dicséret illeti a zenéket is. Ezek is mitológiai alapon készültek, egyszerre dallamosak és ritmusosak, itt-ott még női éneket is hallhatunk. A negyedik pálya zenéje, vagy az utolsó főellenség alatt hallható aláfestés szinte hidegrázósan profi, valóban odaviszi az embert a távol-keleti történelem világába és hangulatába. Egyszerre különleges és zseniális, ahogy gyakorlatilag a játék egésze.

Komolyan mondom, erre nem számítottam! Nálam amúgy is pozitív előjellel indulnak a jófajta vertikális lövöldék, a távol-keleti produkciók, és úgy általában ezek a klasszikus darabok, de a Shikhondo: Soul Eater nem egyszerűen csak jó, hanem simán oda lehet tenni a legnagyobbak mellé! Ebben a konzolgenerációban talán csak a Raiden V versenyzik ebben a ligában, de a Deer Farm alkotása annyival másabb, különlegesebb világ (ráadásul jóval olcsóbb is), hogy ilyen szempontból még azon is túltesz. Igen, rövid, de amit nyújt, stílusban, játékmenetben és lehetőségekben, arról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A műfaj jelenlegi egyik legjobbja, ez nem is kérdés. Csak remélni lehet, hogy nem kerüli el a közönség figyelmét, és láthatunk még hasonlót ettől a csapattól.

9