Sine Mora EX teszt
Visszatért az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb magyar fejlesztése, hogy újabb kört fusson a játékosokkal. Mennyivel nyújt többet vagy jobbat az extrákkal kiegészített, régi-új Sine Mora? Nézzük is meg, késlekedés nélkül.
Öt évvel ezelőtt egy több szempontból is különleges játék született. Egyrészt fejlesztői oldalról, hiszen a Sine Mora egészen furcsa, magyar-japán koprodukcióban készült, másrészt játékmeneti oldalról, hiszen egy már akkor sem túl gyakori műfaj, a horizontális lövöldözős játékok (csúnya szóval shmupok) táborát gyarapította. A játék a kritikusok körében szerzett elsősorban jó pontokat, a játékosoknak csak egy rétege szerette meg, ami elsősorban a dizájnra és az ebből eredő nehézségre vezethető vissza. A Sine Mora nem lett a modernkori shoot ’em upok alfája és omegája, de tisztességes játék volt, néhány, számunkra nagyon kedves vonatkozással.
Ugorjunk előre a mai napig, és az azóta megszűnt Digital Reality produkcióját a THQ Nordic halászta ki a süllyesztőből, hogy extrákkal kiegészítve, még szebb formában keljen új életre. Néhány dolog azonnal feltűnik az új verzió kapcsán: a játék végre rendes, egész képernyős módban fut, az eredeti 21:9-es képarány most csak választható opció. A 16:9 támogatás hasznos, mert így nagyobb a látótér, a kijelzők messzebb kerülhettek az akciótól, jobb a látvány. Nyilván a felbontás is nagyobb (a jövő Xbox One X tulajdonosai natív 4K-ban játszhatnak majd), és további érdekesség, hogy az eredeti magyar szinkron mellett most már angol is választható. Ez inkább a külföldieknek lesz segítség, az új szinkron ugyanis általában véve gyengébb, mint a magyar.
Az eredeti sztori mód mellett pedig sok egyéb játékmód sorakozik. Van Arcade és Score Attack, egyedi kihívásokat kínáló Challenge (bár ez véleményes, de erről később), és van helyi kétjátékos mód is a Versus személyében, ahol többféle szabályrendszer alapján versenyezhetünk a magasabb pontszámért. Talán ennél is jobb hír, hogy a kampány is végigjátszható helyi kétjátékos módban (online komponens sajnos nem került a játékba).
Minden más maradt eredeti formájában – vagyis maradjunk annyiban, hogy ha a 2012-es kiadás elriasztott a nehézségével, vagy nem tetszett, akkor ezen az EX sem fog változtatni. És ez a legnagyobb gond ezzel az új változattal: meg lett volna a lehetőség, hogy a közismerten nehéz, és gyakran frusztráló játékmenetet barátságosabbá, könnyebbé tegyék, de ez nem történt meg. Úgyhogy továbbra is mókás látni, ahogy a Normál módot „kezdő játékosoknak” ajánlják – a tervezők komolyat tévedtek azt illetően, hogy milyen kihívásra kell belőni egy ilyen játékot a műfaj újoncai számára. További tervezési fogások az egyéb játékmódok vonzerejét is jelentősen csorbítják, például azzal, hogy az Arcade vagy a Score Attack csak Hard, vagy még annál is nehezebb fokozaton indítható.
De vannak további problémák is. A játékban helyet kapott egy remek Enciklopédia, ami a Sine Mora világáról és háttértörténetéről mesél részletesen. Igen ám, de ez csak a sztori végigjátszása után nyílik meg, előtte nem is látszik a menüben. Érthetetlen. Ahogy az is, hogy a Challenge mód egyedi kihívásai mind le vannak zárva, kivéve az elsőt, ami önmagában is szinte teljesíthetetlen, frusztráló őrültség, jó és rossz értelemben egyaránt. Miért nem lehet szabadon válogatni a feladatok között? Miért csak a legnehezebb fokozatokon játszhatók az egyéb módok?
Hiába vannak világranglisták, a pontgyűjtős módok nem élvezetesek, ha szó szerint csak fél percekig éli túl az ember. És akkor egy valóban „kezdő játékosról” még nem is beszéltünk. Sok más shmup – még a japánok is – nem csinál gondot abból, hogy akár a nevetséges szintig leskálázható legyen a kihívásuk (jó példa erre a Raiden V vagy a Stardust Galaxy Warriors). A profik így is csodákat művelhetnek magasabb fokozaton. Sajnos a Sine Mora játékmenete és pályadizájnja (mintha egy „Boss Rush” játék lenne) néha olyan, mintha lépten-nyomon a játékos ellen dolgozna.
Az pedig, hogy találat esetén elveszítjük a tűzerő fejlesztéseket, az egyik legfrusztrálóbb játékmechanika, amivel életemben találkoztam. A játékos dupla büntetése, ráadásul a kirepülő upgrade-ek néha egyenesen kiszállnak a képernyőből, így össze sem lehet szedni őket. A ritmusra, a lövedékpokol kiismerésére és a pixelpontos navigációra építő műfajtól teljesen idegen, hogy ebből a ritmusból kiesve power-upokat kelljen kergetni a képernyőn a káosz kellős közepén. Lehetne még sorolni (a szűk helyeken nem egyértelműek a játéktér határai stb.), no de nem véletlen alakult ki nemzetközi szinten is reputációja a Sine Mora nehézségének.
Mindez viszont azt is jelenti, hogy akinek öt éve bejött a játék extrém kihívása, aki szívesen ámult a gyönyörű grafikán és effekteken, az most minden eddiginél jobb minőségben teheti ezt újra. Mert tévedés ne essék: a Sine Mora minden megkérdőjelezhető vonása ellenére egy nagyon profi játék, produkciós értékeiben pedig a mai napig veri a legtöbb műfajbeli társát. Kezdjük ott, hogy gyönyörű: a stilizált, kicsit mesebeli steampunk stílus irtó jól áll neki, és egészen lenyűgöző tájakon repülhetünk, csodás zöld szigetektől forrongó gyárakig, a tenger fenekétől festői nagyvárosokig. A felbontás nőtt, a 60 fps képfrissítés maradt, az effektek pedig nagyon látványosak.
Nekünk, magyaroknak pedig több részlet is nagyon kedves lehet ebből a produkcióból. A háttérben megbúvó kisebb utalások, no és persze a magyar szinkron (sajnos magyar menü és felirat nem került bele). Erről mindenképp meg kell emlékeznünk, mert a Szersén Gyula, Kovács Nóra, Menszátor Magdolna, Haas-Vander Péter, Kálid Artúr, Solecki Janka nevével fémjelzett szinkron az itt-ott hallható félrefordítások ellenére is kimagasló, és nagyon jó hallgatni. Továbbra is csalódás viszont a zene: Akira Yamaoka mintha félálomban dobta volna össze ezt a semmitmondó, unalmas soundtracket, egyetlen szám (Tira-B) kivételével.
A játékmeneti alapok pedig nagyon a helyükön vannak – a kérdéses dizájn döntések ellenére az irányítás érzékeny és tökéletes, a különböző extra képességek és alfegyverek jól illeszkednek a játékmenetbe. Bugoktól mentes, csiszolt, pontos shooter, amivel jobb pillanataiban öröm játszani.
A Sine Mora EX jó játék, de egészen fantasztikus, etalon-közeli játék is lehetne, ha az eredeti játékmenetet, a nehézségi szinteket, a pályadizájnt tovább csiszolták volna. Az ősrajongók így sem lőhetnek vele mellé, új vásárlókat viszont bajosan fog meghódítani. Lehetőség lett volna szélesebb körben is népszerűvé tenni ezt a csodálatos műfajt. A kiadó sajnos megelégedett az (egyébként minőségi és sziklaszilárd) alapokkal. Ez alapján tessék dönteni a vásárlást illetően.
7
A tesztpéldányt a THQ Nordic biztosította.
