Sky Force Anniversary teszt
Xbox One-ra is elérhetővé vált a lengyel Infinite Dreams lövöldözős játéka. A kvázi évfordulós Sky Force új életet lehel a „shmup” műfajba, még ha nem is forradalmasítja azt. Teszt.
A független játékfejlesztés előretörésének hála olyan műfajok térnek vissza a halálból, vagy legalábbis a tetszhalott állapotból, amik az 1990-es évek végén még mainstreamnek számítottak a videojátékok között. Vegyük például a hagyományos lövöldözős játékok, shoot ’em upok mezőnyét, amit manapság alig képvisel minőségi cím. Az Xbox One tulajdonosok még viszonylag szerencsés helyzetben vannak, hiszen az exkluzív Raiden V személyében a japán legendák képviselve vannak, de ezen kívül nagyítóval kell keresni a minőségi darabokat. Mostantól enyhülhet az éhség, mert megérkezett a lengyel Infinite Dreams csapatának régóta futó sorozata, a Sky Force Xbox One-ra is.
A Sky Force sorozat 2004-ben, még mobiljátékként kezdte pályafutását, minőségi lövöldözős akciót szállított többféle hordozható rendszeren is. Ez egészen a közelmúltig így is maradt – 2014-ben azonban kiadták az eredeti játék felturbózott, HD grafikás újragondolását Reloaded alcímmel, amit később a PC-s és konzolos tábor is megkapott. Ez tehát a Sky Force Anniversary, ami bár tíz éves évfordulót ünnepel, ilyen szempontból két évet késett, de ebből mi semmit nem fogunk érzékelni.
Mégpedig azért nem, mert ez a játék igazából bármikor érkezhetett volna – felépítése, grafikája, és elsősorban játékmenete annyira időtlen és szinte tökéletesre csiszolt, hogy bárhol és bármikor megállná a helyét a mezőnyben. Telefonos játékként indult? Kit érdekel, amikor valami ennyire jól mutat, és ennyire jól működik a nagy képernyőn is? Túlzás nélkül állíthatom, hogy a shmup műfaj jelenlegi egyik legjobbjával van dolgunk, ugyanakkor épp eléggé különbözik a hagyományos japán szereplőktől ahhoz, hogy a zsánertől idegenkedő játékosok is bátran tehessenek vele egy próbát. Hogy ennyire olcsó (az Xbox One verzió mindössze kétezer forint), az csak megkönnyíti a döntést.
Vertikális lövöldözős játékról van szó, aminek története igazából nincs, pontosabban kimerül annyiban, hogy adott a Gonosz Sereg, és az ő hadvezér tábornokuk, meg a mi hiper-szuper repülőgépünk, és le kell győzni az ellenséget. Nincs is szükség nagy szavakra, a lényeg úgyis a játékmenetben rejlik. És milyen játékmenet! Az alapok egyszerűek, mint a bot, de pont annyi fejlesztés, újrajátszás és spéci mechanika került bele, amitől hosszan tartó, addiktív, a maximalisták és az ultra kemény kihívásokra vágyó játékosok egyik kedvenc játékává válik. Űrhajónk (vagy repülőgépünk, kinek hogy tetszik) fegyverzete ugyanis fejleszthető: fő- és mellék ágyúk, rakéták, lézer, pajzs és mega-bomba adják támadó erőnk gerincét, amiket a kilőtt ellenfelek után összegyűjtött csillagokból finanszírozhatunk. Ez önmagában garantálja a sokszori újrajátszást, de ez még nem minden.
A játékmenetben további csavart jelent, hogy pályánként és nehézségi szintenként négy medált kell megszereznünk. Egy jár azért, ha az ellenfelek legalább 70%-át kilőjük, aztán ha 100%-ot, ha kimentünk minden embert, illetve ha bekapott találat nélkül teljesítjük az adott szintet. A medálokat nem kell egyszerre megszerezni, de mind más-más játékstílust követel. Ha arra figyelünk például, hogy ne kapjunk találatot, akkor nem törődünk azzal, hogy minden ellenséget megsemmisítsünk, de ha az a cél, hogy a földön kiáltozó bajtársainkat mentsük ki, akkor ehhez a pálya adott pontján néhány másodpercig „állnunk” kell, ez pedig megnehezíti a többi feltétel teljesítését. Így aztán egy pályát (összesen 9 van) többször is meg kell próbálni, a normál után megnyílik a Hard, majd az Insane, végül, ha nagyon vigéckedünk ott is, a Nightmare mód. Közben persze csak gyűjtjük a csillagokat, amikkel egyre erősebbé válunk, és ahogy az az ilyen játékoknál lenni szokott, minél nagyobb a tűzerőnk, annál élvezetesebb a játék.
Tisztázzuk: ez nem „bullet hell” játék – általában nem kell a képernyőt betöltő lövedékek poklában megtalálni azt a három pixelt, ahol életben maradunk. A Sky Force ennél jóval lassabb, nyugodtabb tempójú játék, éppen ezért a nyugati közönség számára is befogadhatóbb. Ez nem jelenti azt, hogy könnyű lenne: az utolsó két pályán még kimaxolt géppel is művészet túljutni, nem beszélve a nehezebb fokozatokról, ahol mindenki erősebb és többet lövöldöz ránk.
A befogadhatóságot segíti, hogy mennyire szép játék lett az Anniversary. Sőt, lenyűgöző – a pengeéles kép és a tükörsima 60 fps képfrissítés alap, emellett tökéletesen hozza a klasszikus játéktermi hangulatot, színes tájakkal, kiváló animációkkal, részletesen kidolgozott tengerrel és szárazfölddel. Ha valamibe bele lehet kötni, akkor az csak a változatosság: majd’ minden pálya ugyanarra a témára van felfűzve (tenger vagy trópusi sziget), hiányoznak azok az egzotikus helyszínek, amik a japán játékokban általában benne vannak (sivatag, nagyváros, világűr…). Ennek ellenére a látványba nem lehet belekötni, gyönyörű az egész, emellé pedig kellemes zene és nagyszerű hangok társulnak. Zenéből mondjuk, lehetne több (jóval több), de a futurisztikus hangok, a mély robbanások bőven kárpótolják a hallóidegeket ezért. Abszolút profi munka.
Fantasztikus látni ilyen jó játékot, ami műfaján belül szinte mindent tud. A Sky Force Anniversary nyugodt szívvel ajánlható mindenkinek, aki egy kicsit is szereti a hagyományos lövöldözős játékokat. Nemcsak gyönyörű és könnyen tanulható, nyugodt tempójú játék, de sok apróság is fűszerezi (összegyűjthető kártyák, online bajnokságok minden hétvégén), amik a hangulatát és a szavatosságát is fokozzák. Nagyon kellemes meglepetés, alacsony árával tuti vétel, és a shmup fanoknak feltétlenül a Raiden V mellett van a helye a merevlemezen.
9
A tesztpéldányt az Infinite Dreams biztosította.
