Sonic Mania: Ez lesz az igazi visszatérés
Évek óta átok ül a Sonic játékokon, a szinte mindig ígéretesnek induló projektek rendre elhasalnak a célvonal előtt. A Sonic Mania esetében más lesz a helyzet. Ez lesz az igazi Sonic the Hedgehog méltó visszatérése, és most azt is elmondom, miért.
Mind ismerjük a neten keringő Sonic „körforgás” mémeket: bemutatják az új Sonic játékot, tök érdekesnek tűnik, reménykedünk, hogy most már tényleg jó lesz. Aztán a megjelenéshez közeledve érkeznek a rossz hírek: idióta „barátok”, haszontalan új képességek, teljesen oda nem illő ellenségek és pályaelemek, ostoba főellenségek, fókuszt vesztett vízió… Végül megjelenik a játék, és azzal a lendülettel lehet is lehúzni a vécén, és ismét megállapíthatjuk, hogy Sonic menthetetlen. A 2001-es Sonic Adventure 2 óta gyakorlatilag csak egyetlen cím, a retro divatra építkező Sonic Generations volt képes valamit visszahozni a régi varázsból, az összes többi próbálkozás a tervezőasztalról egyenesen a süllyesztőbe került. Na, ennek vége, mert jön a Sonic Mania. Miért vagyok ebben olyan biztos?
Nemes egyszerűséggel azért, mert a SEGA végre felismerte, ki az, akire rá lehet bízni egy 2D-s Sonic játék fejlesztését, ki az, aki ért hozzá, és az eredeti minőséget képes visszaadni. Az úriember neve Christian Whitehead, ő volt az, aki a Sonic CD portjait elkészítette többek között Xbox 360-ra és Windows Phone-ra is. Az már minimum gyanús lehetett, hogy egy 16 bites platformer érintőképernyőn is szinte tökéletesen játszható, de sokan elkönyvelték a dolgot annak, hogy a SEGA kiváló minőségű konverziót csinált. Meglepetés: nem a SEGA volt, hanem Whitehead, aki néhány évvel ezelőtt fejlesztette ki Retro Engine nevű motorját.
A Retro Engine megszületésének célja egyértelmű volt: reprodukálni a régi Sonic játékok irányítását, méghozzá tökéletesen. A legfontosabb éppen ez, az irányítás és a játékmenet volt: a karakter fizikája, lendülete, gyorsulása, ugrási magassága, a levegőben való irányíthatósága. Ezért nem tűnt fel senkinek, hogy az újra kiadott Sonic CD más lenne, mint eredetileg Mega-CD-n, mert annyira tökéletes lett az irányítása. Márpedig a játék egész más volt, semmi köze az eredetihez: a Retro Engine fut alatta, 16:9-es képarány támogatással, és ez mind szinte egyetlen ember munkája. Azért csak szinte, mert Whitehead közben összeállt a Sonic közösség egyik tagjával, Simon Thomley-val, akivel tovább dolgoztak a technológián, és elkészítették a Sonic the Hedgehog 2 mobilos portjait is. Thomley később saját céget alapított Headcannon néven – minő meglepetés, a Sonic Mania projektben ez a cég is részt vesz.
Szóval a SEGA most pontosan tudta, kinek kell adni az új játékot. Whitehead és a Headcannon csapata pontosan tudják, hogyan kell tökéletes, a 16 bites klasszikus címekkel megegyező minőségű Sonic játékot készíteni. A Retro Engine (vagy annak továbbfejlesztett változata) nemcsak a tökéletes irányításról, de a tökéletes retro grafikáról is gondoskodik. „Hogyan nézett volna ki egy 2D-s Sonic játék a Sega Saturnon?” Tehetnénk fel a kérdést, amire a Sonic Mania-val kapjuk meg a választ. A fejlesztők ugyanis a jellegzetes pixel grafikát feljavítják, a klasszikus helyszíneket (például Green Hill Zone) is átrajzolják – talán nem feltűnő, de minden sokkal több pixelből áll, részletesebbek és élőbbek a hátterek, jobbak az animációk, és mindez 16:9 arányú képpel, 60 fps-ben mozog. Ehhez jönnek még olyan új képi effektek, amiket annak idején nem lehetett volna megoldani, szóval az összhatás tényleg olyan, mintha egy elveszett Saturn játékot látnánk.
Természetesen nemcsak retro pályák lesznek a Sonic Mania-ban, hanem teljesen új világok is, amikben néhány új mechanika is helyet kap, illetve a főhősök is kapnak egy új mozdulatot: a Drop Dash segítségével a leérkezés pillanatában „kilőhetjük” magunkat. Várjunk csak, főhősök? Igen, de nem kell megijedni, az új játékban csak a három főszereplő lesz irányítható: Sonic, Tails és Knuckles. Nincsenek idióta „barátok”, oda nem illő teremtmények. A főellenség ismét Dr. Robotnik (vagy hívjuk Eggmannek?), de például a régi pályákon is új gépezetekkel támad, illetve a régi zónák is nagyobbak lesznek, új titkokkal és útvonalakkal.
A Sonic Mania mai szemmel, a fiatalabb játékosoknak talán már túlságosan is retro hatású, a valahol a 16 és 32 bites generációk közötti színvonal nem biztos, hogy mindenki szívét megdobogtatja. Pedig a SEGA kék kabalájának pont erre a játékra van szüksége. Ez lesz az a játék, ami ismét a minőségi platformer hősök közé emeli a sündisznót (ezt a szót még 25 év távlatából is furcsa leírni). Azok fejlesztik, akik már bizonyították: tudnak tökéletes Sonic játékot fejleszteni – annyira tökéleteset, hogy anno a Sonic CD esetében észre sem vettük, hogy technikailag nem konverzióval, hanem egy vadonatúj játékkal van dolgunk. Ez lesz az a játék, ami megmutatja, mi lett volna, ha a SEGA akkoriban nem veszíti el a fonalat, és a helyes utat követi. Nagyon reméljük, hogy a japán kiadónál nemcsak a pénzt utalták el ehhez, hanem most szorosan figyelik, hogyan kell csinálni ezt a jövőben is.
A Sonic Mania 2017 tavaszán jelenik meg Xbox One-ra.
