Starpoint Gemini Warlords teszt
A Kis Zöld Emberkék visszatértek, és újból elénk tárják a Gemini rendszert, hogy meghódítsuk azt. De vajon sikerült-e komolyan előrelépni a korábbi részek óta, vagy a Warlords is egy beteljesületlen ígéret marad? Teszt.
Viszonylag kevéssé ismert sci-fi sorozat a Starpoint Gemini, pedig a sorozat mögött álló horvát Little Green Men Games nemcsak iszonyú lelkes és jó fej emberekből áll, de szinte óramű pontossággal, négyévente szállítja a széria új részeit. A Starpoint Gemini Warlords részben folytatás, részben mellékág, amely az űrhajós RPG játékmenetet hangsúlyos stratégiai réteggel is befedi. A végeredmény egy összetett, tartalmas, jól átgondolt játék, de a megvalósítása miatt nem lesz siker, sőt, komolyan elmarad attól, hogy beváltsa a benne lakozó potenciált.
A játék története közvetlenül az előző rész folytatása, de igazából nincs szükség a korábbi játékok ismeretére. A Sol rendszer emberi birodalmát az idegenek szinte teljesen megsemmisítették, a túlélők ezért a Gemini rendszerbe menekülnek, ahol az ott lakók viszont csak egy alig élhető bolygót, és a rendszer egy kis sarkát bocsájtják rendelkezésükre. Itt alakul meg a Solari Concord frakció, amelyet finoman szólva sem kedvelnek a Gemini régebbi lakói. Ha ez még nem lenne elég, az idegen fenyegetés sem múlt el teljesen, ráadásul feltűnik egy gyilkos, új szövetség, kalózok, hitvány söpredék olvasztótégelye, akik csapást akarnak mérni a békésebb világokra. Ennek a komplikált helyzetnek közepébe cseppen karakterünk, a Concordia űrállomás egykori vezetője, aki egy merényletnek köszönhetően a nulláról kell, hogy kezdje karrierjét.
Ne essen tévedésbe senki: a Starpoint Gemini Warlords nem egy szimpla űrhajós, lövöldözős cím, habár a 3D-s közlekedés és harc teszi ki a legnagyobb részét. Mégis, ez az anyag sokkal inkább RPG, sőt, mondhatni stratégiai játék. Ezzel már a karaktergenerálásnál szembesülünk, hiszen a külső mellett nevet, kasztot, és különböző induló perkeket kell kiosztanunk. Jó hír, hogy semmi sincs kőbe vésve, később a képességek szabadon cserélhetők, szintlépéskor ezek fejleszthetők, illetve számos perk (passzív képesség és bónusz) is megnyitható.
A játék viszonylag lineárisan, hogy úgy ne mondjam, szájbarágósan kezdődik, és csak a kampány harmadánál nyílik ki teljesen, és mutatja meg valódi arcát. Ez egyfelől jó (a komplex mechanikákat, és a bonyolult irányítást sajnos tanulni kell), másfelől rossz (több óra után is azt érezzük, hogy ez egy pusztán űrhajós játék akar lenni, csak annak meg béna). A fejlesztők láthatóan sok időt töltöttek tervezéssel, és az egyes mechanikák felépítésével, a végeredmény azonban egy bonyolult, nehézkesen kezelhető, ugyanakkor minden részletében elnagyolt játék lett.
A legjobb kifejezés az egész produkcióra az, hogy archaikus. A Warlords mindent tud, amit egy komplex űrszimulátornak tudnia kell, de mindent olyan fapadosan művel, mintha 10-15 év távlatából játszanánk valami korabeli alkotással. A menürendszer, a kezelőfelület, vagy akár a térkép kezelése (tessék megnézni azt a képet) abszolút nem intuitív, nehézkes, körülményes minden, még akkor is, ha amúgy a dolgok felépítése egészen logikus.
Harcolni fogunk a legtöbbet, mégpedig valós időben, 3D-ben. Utóbbit tessék szó szerint érteni – az ellenség bárhonnan jöhet, a szélrózsa minden irányából, sokszor mindenfelől körbevesz, a kamerakezelés és az összetett irányítás miatt pedig egyáltalán nem könnyű boldogulni. Szerencsére ki lehet adni parancsba, hogy a legénység önmagától tüzeljen, kijelölhetünk egy adott ellenséget, képességeinkkel pedig közelről vagy távolról is pusztító rombolást végezhetünk, akár tömegek között is. Leginkább a négy részre osztott pajzsra kell figyelni – fregattunkkal úgy kell helyezkedni, hogy az ellenség mindig a jobb állapotban lévő oldalunkra lásson rá, addig a sérült oldalon visszatöltődhet az energia. A harc többnyire élvezetes, de nagyon sokszor válik kaotikussá, amikor azt sem tudjuk, hová nézzünk, lövedékek és lézerek villognak mindenütt. Eleinte az sem világos, melyik ellenfél mennyire erős, mert csak bizonyos fejlesztések után kaphatunk róluk részletesebb információt.
Lehetőségből egyébként rengeteg van, ezt az első néhány küldetés során nyakunkba is borítja a játék. Űrhajónknak – akárcsak más szimulátorokban – saját rendszerei vannak. A pajzs és a törzs mellett cserélhető és fejleszthető a fegyverzet, a karakterünk képességei mellett pedig különböző fogyó eszközök is vásárolhatók rá. Az ellenséges hajókat nemcsak szétlőhetjük, hanem legénységet is átküldhetünk rájuk, akikkel egy rémesen egyszerű minijáték során átvehetjük az irányítást. A világűrben közlekedve a fő küldetések mellett mellékes feladatokat is vállalhatunk pénz és XP reményében, de véletlenszerű eseményekkel, anomáliákkal, elhagyott roncsokkal és sok mással is találkozhatunk. A harc mellett lehet kereskedni is, de a játékban nincs dinamikus, élő gazdaság – mindössze fix árak mellett ingázhatunk az állomások között némi profitért.
Az ötödik-hatodik küldetés során (tizenkilenc van egyébként a kampányban) nyílnak ki a Warlords stratégiai rétegei, amik afféle lightos 4X (eXplore, eXpand, eXploit, eXterminate) elemmel bővítik a teendőket. Itt már több időt fogunk a térképen tölteni, hiszen saját űrhajónk mellett komplett flottákat is vezérelhetünk. Röviden: különböző típusú erőforrásokat kell felhalmozni, ezekből az űrállomást tudjuk fejleszteni, illetve új hajókat tudunk gyártani. A flottákkal új területeket hódíthatunk meg, egyéb feladatokat is végezhetünk, ami még több erőforrást, még több fejlesztést és építkezést jelent. A készítők mindenképp dicséretet érdemelnek: összetettsége ellenére a Warlords működik, logikusan van felépítve, így aki egy igazán szöszmötölős, időigényes, mély sci-fi stratégiai-RPG hibridre vágyik, ettől a címtől megkapja.
Sajnos azonban nem lehet elmenni amellett, mennyire elavult, csúnya, és időnként szabályszerűen taszító formába lett ez az egész öntve. A Warlords nem néz ki jól. A világűr ugyan szép, minden régió más és más, és időnként tényleg gyönyörű panorámákat láthatunk, de minden egyéb hihetetlenül gyatra. Az egységek kidolgozása, a homályos textúrák, és az ennek ellenére akadozó, néha ijesztően leeső képfrissítés vajmi keveset mutat abból, hogy ez egy „Xbox One-ra szabott” motor. Rendszeres a szaggatás, a beakadás, a kezelőfelület rémisztően elavult, statikus párbeszédekkel és menüképernyőkkel (sokat elárul a kis költségvetésről, hogy a karakterek arcképei valójában a fejlesztők és barátaik, hozzátartozóik fényképeiből lettek létrehozva). Xbox One X támogatás nincs, ez később várható, de kérdés, hogy a 4K felbontáson kívül a látványt és a képfrissítést is sikerül-e rendbe tenni – mert jelenleg nagyon nincs rendben egyik sem.
Emiatt aztán furcsa öszvér a Warlords. Nagyon komoly tartalom, sok-sok órányi tennivaló és egy felfedezésre váró galaxis van benne, de mindezt csak azok fogják élvezni, akik az elavult, kis költségvetésű, fapados prezentáción túl tudják magukat tenni, és ennek ellenére képesek elmerülni egy mély stratégiai játékban. Ilyenek valószínűleg kevesen lesznek.
Bevallom, a tesztelés közben én magam is több fázison mentem keresztül. Hol lenyűgöztek a játék RPG elemei, a folyamatos fejlődés, a motiváció, hogy haladjak előre, hol pedig szinte taszított az az elavult, akadozó, ügyetlen prezentáció, ami a játékot meghatározza. Utáltam a kaotikus, értelmezhetetlen harcokat, hogy aztán később, erősebb hajóval, jobban odafigyelve egyszerűen menjen minden. Szeretem, hogy stratégiai játékként is működik, de gyűlölöm, hogy időnként belassul, és vontatott, önismétlő repkedéssé válik.
A Starpoint Gemini Warlords összességében jó játék, minél több időt teszünk bele, jó eséllyel annál több élményt ad cserébe. Érződik rajta a fejlesztők sok munkája és lelkesedése, de ebben a formában, ennyire kiforratlan látvány, kezelőfelület és ilyen alacsony produkciós értékek mellett egyszerűen nem tudja meghódítani a játékosokat. Csak a legelhivatottabb RPG- és stratégia rajongóknak ajánlható, akik hajlandók a mélyére ásni ennek az univerzumnak. Mindenki más talál ennél szebb, jobban játszható, könnyebben befogadható alkotást a műfajban.
6
A Starpoint Gemini Warlords jelenleg nem minden országban érhető el, így a magyar Áruházban sem kapható. A tesztpéldányt a Little Green Men Games biztosította.
