Super Lucky's Tale teszt
Valószínűtlen Xbox hős született. Lucky, a kis róka nagy kalandra indul, hogy megmentse a világot, ezzel együtt pedig számunkra is visszahozza a 3D-s platformerek hőskorának hangulatát.
Egészen különleges élmény azt látni, amikor a Microsoft olyan exkluzív játékra csap le, amelyben nem röpködnek a töltények, nincsen epikus dráma, még epikusabb robbanások, és úgy egyáltalán, nem a felnőtt, nagyon kemény mag közönségre van pozícionálva valami. Márpedig a Super Lucky’s Tale-ben tényleg nincs semmi, ami a tipikus Xbox exkluzív portfólióra hajazna. Ettől egyedi, de ez nem jelenti azt, hogy tökéletes lenne, vagy új korszakot nyitna a történelemben. Igaz, ilyen ambíciói soha nem is voltak a kis ravaszdi alkotóinak.
Lucky, a róka nem egészen új karakter. A Playful Corp. fejlesztése tavaly ott volt már az Oculus Rift premierjénél, mérsékelt sikert aratva. A Microsoft meglátta a játékban rejlő lehetőséget, és felkarolta a stúdiót, akik teljes értékű, és ezúttal hagyományos kontrolleres vezérlésű 3D-s platformer kalandot szőttek a vörös szőrgombolyag köré. A virtuális valóságos gyökereket nem sikerült teljesen elhagyni, és ez helyenként a játék hátrányára válik, de a fejlesztők összességében profi munkát végeztek.
Jinx, a gonosz macska elorozza a Korok Könyvét, hogy átalakítsa vele a világot a saját szája íze szerint. Ebben segítségére van a Gézengúzok ügyefogyott kis csapata, akik az egy-egy témára felfűzött világokat őrzik. Lucky-nak összesen négy világot kell bejárnia, hogy megmentse testvérét – több nem is derül ki a történetből, de egy elsősorban gyerekeknek szóló mesétől ez nem is feltétlen elvárás. Minden itt van, ami egy lurkónak tetszhet: színes, ugrabugráló, beszélő, vicces szereplők, mindenféle akadályok, változatos pályák, és jó sok pukkancs kis ellenség, akinek jól a buksijára lehet koppintani. Talán ebből is látszik, hogy a Super Lucky’s Tale tényleg az az igazi ártatlan móka, amit nagyon ritkán látunk manapság. Bármelyik gyereknek tökéletes karácsonyi ajándék.
Játékmenet szempontjából is igyekeztek mindent visszahozni a készítők, amit úgy a Nintendo 64 korszak környékén szerettünk a hasonló programokban. Minden pályán a gyűjtögetés a cél – érméket, Lucky nevének betűit és lóheréket kell összeszedni, ez utóbbiak jelentik az előrehaladás kulcsát. Minél több lóherénk van, annál újabb ajtók nyílnak ki előttünk, és így tovább. Ha mindent össze akarunk szedegetni, ahhoz jó adag ügyességre, türelemre, és egyes pályákon többszöri nekifutásra is szükség lehet, vagyis a néhány óra hosszú kampány egész szépen kitolható. A játék végig megtartja ezt a bűbájos, imádnivaló és meglehetősen szórakoztató stílusát (kivétel ez alól a legutolsó főellenfél harc, ahol egy kissé elgurult a gyógyszer). Nincsenek igazán emlékezetes karakterek, vagy epikus világmegváltás, de akadnak jó szövegek, az pedig kiemelendő, hogy a magyar fordítás kifejezetten igényes és kreatív lett.
Minden platformer lelke az irányításban rejlik, ezen áll (de általában inkább bukik) a legtöbb produkció. Az amerikai fejlesztők ebben a tekintetben nem hibáztak – kis róka kománk irányítása kifejezetten jó lett. Feszes, könnyen szokható kezelést kaptunk remek gombkiosztással, kézre álló mozdulatokkal, amiket a pofás animációk tesznek még érzékletesebbé. Ahogy Lucky szaladgál, az ellenfelek kipukkadnak, és amilyen pontossággal és eleganciával lehet a mindenféle platformokon ugrálni, azt a legtöbb mászkálós játék megirigyelhetné. Hősünk speciális mozdulata, az ásás (ezzel kis ideig a föld alatt haladhatunk) is jól működik, nem áll az élmény útjába, viszont jópofa pályatervezési fogásokra ad lehetőséget.
Az egyetlen, ami kifogásolható, az a kamera, pontosabban annak korlátozottsága. Itt köszön vissza a VR eredet, a kamera ugyanis nem forgatható szabadon, csupán három állásszöge lehet, és mi mindig részben a képernyőbe „befelé” haladunk. Kivételt képeznek ez alól a 2D-s pályák, amik viszont tökéletesen működnek, erre akár külön játékot is fel lehetne fűzni… Térbeli világainkban néha gondot okoz a pontos ugrás, főleg, ha mozgó ellenfelekről van szó. Ez néha felesleges frusztrációhoz és halálhoz vezet – kár érte, itt még lehetett volna kicsit csiszolni rajta. Ezt leszámítva viszont minden a helyén van, egy teljesen jól (sőt, az átlagos indie platformerekhez képest kiemelkedően jól) játszható cuccot kaptunk.
Technikai oldalról sem érheti kifogás a játékot, bár itt azért érdemes megemlíteni egy fontos dolgot: hagyományos Xbox One konzolon a Super Lucky’s Tale csak 30 fps-t produkál (1080p felbontás mellett), ami ég és föld az Xbox One X-en kapott 4K / 60 fps-hez képest. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért feleződik a képfrissítés a régebbi gépen. Ez nemcsak a szemnek bántó, de a játékmenetet is negatívan befolyásolja. Pont annyival darabosabb, és több az input lag, ami esetenként dönthet egy-egy rossz ugrásról. Persze akik One X-en, vagy egy megfelelő PC-n játszanak (Xbox Play Anywhere címről beszélünk), azoknak ilyen gondjuk nem lesz.
A Super Lucky’s Tale nagyon szép játék. A pasztellszínű, festményszerű látványvilág kiválóan szolgálja a hangulatot, gyönyörűek a színek, a fények, a textúrák. Minden mozog és él, egészen apró részletek is vannak. Szinte bármire ugrunk, az megmozdul, rugózik, mint egy igazi mesevilág. És bár a karakterdizájn nem forradalmi, az animációk remekbe szabottak, és azért egy cowboy kukac, vagy egy jakuzzizó jeti időnként megmosolyogtatja az embert. Olyan mese ez, amit bármelyik gyerek kezébe nyugodtan odaadhatunk, technikailag pedig tényleg igényes, készre csiszolt játék.
Lucky, a róka tehát megmenti a világot, számunkra viszont távolról sem váltja meg azt. Egy nagyon kellemes, szívvel-lélekkel összerakott, teljesen jól játszható platformer, ami visszahozza a régi idők klasszikus ugrálós-gyűjtögetős játékmenetét, azok bénaságai nélkül. A műfajt tekintve újat nem mutat, és így is vannak még kényes pontjai, de összességében egy jó élmény, amire nem lehet haragudni. Célközönsége pedig bizonyosan imádni fogja, hiszen a gyerekek egy kitűnő, ártatlan kalandot kapnak, ami talán ugyanúgy felkelti az érdeklődésüket a videojátékok iránt, ahogy azt velünk tette egy-egy mestermű 25-30 évvel ezelőtt.
7
A teszt az Xbox One és az Xbox One X verziók alapján készült. A tesztpéldányt a Microsoft Magyarország biztosította.
