The Crew 2 teszt
Az Ivory Tower újabb kört megy, úszik és repül Amerikában, és egy olyan versenyes játékot készített, amihez hasonlót még nem láttunk, nem véletlenül. A Crew 2 olyasmivel próbálkozik, amivel csak kevesen mernek.
Négy évvel az első próbálkozás után visszatért a Ubisoft nyílt világú verseny-szerepjáték hibridje. Ez önmagában nem hír – a 2014-es Crew hiába próbált nagyot harapni, nem sikerült neki, íztelen, középszerű játék lett, ami impozáns méretei ellenére beleszürkült a már akkor is erős mezőnybe. De a fejlesztők nem adták fel, és most itt a Crew 2, ami minden szempontból óriási előrelépés a jellegtelen elődhöz képest. Az évek során már sok játék ígért korlátlan szabadságot, ez a játék kerül ahhoz a legközelebb, hogy ezt tényleg meg is adja. De a Crew 2 nem (csak) ettől jó.
Míg az első részben valami szörnyű, bűnözős-üldözéses történet főszereplői voltunk, addig a Crew 2 teljes mértékben szakít ezzel az ostobasággal. Itt már nincs kimondott történet, egy egyszerű feltörekvő sofőr bőrébe bújunk, aki meg akarja mutatni, hogy ő a legjobb. Ehhez négy társaságba kell beépülni, ott mindent megnyerni, és legyőzni a HMCs-t (Helyi Menő Csávó), hogy bajnokok legyünk. Mindeközben Amerika-szerte folyik az úgynevezett Live Extreme Series versenysorozat, ami voltaképpen a különböző versenyágak keverékéből összeállított futamok szezonja.
A teljesített versenyek után követőket (ez az itteni XP), pénzt és lootot kapunk, ez utóbbiakkal fejleszthetjük egyre magasabb szintre járműveinket. Elég könnyed RPG elemek ezek, amikre rájön még egy újabb réteg, miután elértük az Icon szintet, ezt követően ugyanis különböző passzív módosítókat aktiválhatunk. Olyan ez, mint a Borderlands 2 „végtelen” fejlődési rendszere – ide egy százalék, oda néhány tized, de hosszú távon, sok kicsi sokra megy alapon egész jó fejlesztéseket kapunk, játékmeneti módosítóktól a gyakoribb loot dobásokon át egészen az egyes versenyágakig.
Versenyágak, merthogy a Crew 2 már nem kimondottan autós játék. Összesen 14 ágazat 125 eseményén vehetünk részt a karrierben, ami akkor is 20-25 óra játékot jelent, ha csak a menüből ugrálunk egyik versenyről a másikra. Az utcai és országúti autóversenyek mellett van itt, kérem, motorcsónak, műrepülés és Air Race, Monster Truck, motokrossz, ralikrossz… Felesleges felsorolni, a lényeg, hogy szó szerint földön, vízen és levegőben is küzdenünk kell a győzelemért. Ilyenkor szokott érvényesülni a játékfejlesztés azon ökölszabálya, hogy aki sokat markol, keveset fog, vagyis ha egy játékba mindent beleszuszakolnak, akkor semmi se lesz jó benne igazán.
A Crew 2 azért zseniális, mert leküzdi ezt az „aranyszabályt”. A fejlesztőknek látszólag sikerült megoldaniuk, hogy minden jármű irányítása, minden versenyág eseményei élvezetesek legyenek. De nem, hogy megfelelő színvonalról beszélünk, gyakorlatilag a dedikált versenyjátékok többségét is kenterbe veri az élmény. Még sosem volt olyan játék, amiben nemcsak az autók kezelése, de mellettük motorcsónakok, repülőgépek is élményszámba mentek volna, márpedig itt ez a helyzet. A játék persze nem élethű, sokkal inkább az árkádos megoldások felé húz, de csak pont annyira vad és őrült, hogy az még nem megy a kretén kategóriába.
Ha úgy tetszik, egy félig-meddig komolyan vehető Test Drive Unlimited utódot kapunk jóval igényesebb vezetési modellel, megfűszerezve a PGR és a Forza Horizon legjobb elemeivel. Egy versenyes játék élvezete a vezetési élményen áll vagy bukik, és szerencsére itt ezzel nincs gond. Míg az első részben inkább csak csinos dobozokként viselkedtek az autók, a Crew 2-ben rugóznak, dőlnek, van súlyuk és lendületük, persze a maguk „legyen azért könnyű vezetni” módján. Tény, hogy az irányítás alapból nagyon érzékeny, így aki nem tud finoman bánni az analóg karokkal, annak problémái lehetnek. Az autók hajlamosak a túlkormányzásra, és elég nagy az input lag, ezen lehetett volna még finomítani. Ezt leszámítva viszont alapvetően mindennel jó érzés utazni, és akkor a többi járműről még nem is beszéltünk.
A szárazföldről ugyanis bármikor átválthatunk a vízre vagy a levegőre. A motorcsónakokat élmény vezetni, ahogy szelik a nyugodt vízfelszínt, vagy az óceán hullámai dobálják őket. A kisebb, Jet Sprint csónakok pehelykönnyű gépek, szinte a saját tengelyük körül képesek megfordulni, velük szűk helyeken, sekély vízben, mocsarakban folyik a – többnyire óra elleni – küzdelem. Rá kell érezni, mert különleges gépek ezek, hiperérzékeny kormányzással, de nem kezelhetetlenek. A repülőgépek pedig egyszerűen, de hatékonyan működnek, gyakorlatilag egy hivatalos Red Bull Air Race játékot is rájuk lehetne építeni. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy egyetlen játékban három ennyire eltérő diszciplína is működjön, márpedig itt erről van szó.
Ennek a fene nagy változatosságnak azért vannak gyenge pontjai. A motorok irányítása például alapból szokatlan, ami leginkább a motokrossz versenyeken okoz problémát. A szűk fordulókban nehéz belőni a szükséges kormányzást, a kétkerekűek hajlamosak egyszerűen túlfordulni (külső nézetben ez dupla probléma, mert a kamera nem követi elég szorosan). Némelyik versenyágat én személy szerint feleslegesnek érzem. A kissé szenvedős Monster Truck, vagy a faék egyszerűségű gyorsulási versenyek helyett jobb lett volna még több autós, csónakos és repülős esemény, a terepen szabadjára engedett Rally Raid feladatok pedig ékes példái annak, miért nem jó egy nyílt világban száguldozni úgy, hogy a jármű bármelyik fára felakadhat.
Ezeket a gyengeségeket leszámítva a Crew 2 egy nagyon jól játszható, minden ízében kidolgozott, remek versenyjáték, ami tényleg olyat visz véghez, amit még soha senki. Sokatmondó, hogy én például minden autós játékban utálom a driftet, de itt még a farolós versenyek is hihetetlen mód bejönnek! Ha részeire bontanánk a produkciót, mindhárom (vagy négy, ha az off-road versenyeket is külön vesszük) műfajban megállná a helyét, így egyben viszont példátlan. És erre az élményre tökéletesen játszik rá maga a világ, amit kapunk.
A helyszín ismét az Egyesült Államok kicsinyített mása, de a játéktér egyrészt nagyobb lett, mint az első részben (megnőtt a méretarány, ha úgy tetszik), másrészt sokkal szebb, élőbb és sűrűbb, mint az elődben, félelmetes mennyiségű egyedi elemmel. Észak-Amerika kismillió híres pontja egészen aprólékosan ki van dolgozva, a Fehér Háztól Mount Rushmore-ig, a Las Vegas-i főutcától Roswell ufós kisvárosáig, Miami Beach pálmafáitól a Grand Canyonig, New York zsúfolt utcáitól a legszebb nemzeti parkokig. A nagyvárosok itt tényleg nagyok, nem öt utcából állnak, a hatalmas tájakat pedig végtelen autópályák, kanyargó folyók, tavak, no és persze a korlátlan légtér köti össze. A vadonban állatok szaladgálnak, utazás közben rendszeresen kapunk fotózási feladatokat, vagy véletlenszerűen megjelenő „Live Extreme” loot ládákat találhatunk, de vannak skill feladatok is, traffipax, szlalom, ügyességi kihívás, földön, vízen és levegőben is, az adott járművekhez igazítva.
A játéktér tényleg felfoghatatlanul nagy és változatos, egyetlen autós játék sem ér a nyomába. A nyílt világú autóversenyek etalonja, a Forza Horizon ehhez képest egy zsebkendőn játszódik, ahol egy gyors autóval két perc alatt az egyetlen autópálya végére érünk. Itt viszont 40-50 perc egy „coast to coast” kirándulás (van is egy ilyen verseny egyébként), és közben végtelen pusztákon, sok tíz kilométer hosszú autópályákon száguldhatunk. Ez az, amit a Crew 2 semmi máshoz nem hasonlíthatóan átad: az utazás élménye! Hogy elindulunk valahonnan, és csak visz az út, a nagyvárosból kikanyarogva rátérünk egy autópályára, és csak megyünk, megyünk, változik a táj…
Közben dinamikus napszakok, időjárás és évszakok is vannak, amiket mind a központi szerver vezérel. Ebben az állandó, online világban minden játékos egyszerre tapasztalja ugyanazokat a körülményeket. Sosem lehet tudni, hol ér egy gyönyörű naplemente, mikor borul ránk az éjszaka, vagy épp ered el az eső, feláztatva alattunk az utat. A világ felett dinamikus felhők vonulnak, amiket akár repülőről is figyelhetünk. A versenyek nagy része is igazodik ehhez, vagyis ugyanaz a futam is lehet teljesen más, ha egyszer nappal, egyszer éjszaka, napsütésben vagy esőben, nyáron vagy télen indítjuk el. Ez a folyton változó, dinamikus és gigantikus világ az, ami a Crew 2 esszenciáját adja.
Ironikus módon egyébként a produkció leggyengébb (és valójában kritizálható) pontja épp az online szekció. Bár az egész játék egy online, „megosztott” világban játszódik, ahol találkozhatunk más játékosokkal, sajnos ilyen találkozásból nagyon kevés van. Mindig látni másokat (természetesen csak barangolás során, verseny közben nem), de gyakran sok kilométerre tőlünk. Másik probléma, hogy csapatba verődni sem mindig egyszerű, a meghívott barátokat néha egyszerűen nem látni. Ezen a rendszeren még sokat kell javítani, az pedig nem is érdemel kommentárt, hogy a PvP teljes egészében hiányzik, ez majd később kerül be, ingyenes frissítéssel. Jelenleg csak barangolni lehet (mondjuk, az is óriási élmény), és a karrier versenyeket közösen nyomni.
Méreteihez képest a Crew 2 fantasztikusan néz ki, és az a technológia, ami mögötte húzódik, teljesen példa nélküli. Részleteiben nyilván látszik, hogy elnagyolt, de nem szabad elfelejteni, hogy ez a világ nemcsak közelről szép, hanem több ezer méter magasan szállva is. Megunhatatlan élmény, hogy a felhők felett repülve bármikor leereszkedhetünk, hogy motorra pattanva folytassuk utunkat sűrű növényzet, forgalom, a városokban járókelők és milliónyi tereptárgy között. A járművek kidolgozása gyönyörű, és az egészre rátesz egy lapáttal a lenyűgöző bevilágítás, ami tényleg leírhatatlan pillanatokat képes okozni, helyszíntől, napszaktól és időjárástól függően.
Minél többet játszunk vele, a Crew 2 annál több ilyen élményt mutat magából. Gyakorlatilag percenként lehetne megállni fotózni, annyira szép minden (lásd a képeket), na meg azért is, mert a fotómódban is annyi lehetőség van, mint egy kisebb képszerkesztő programban. Elképesztő, mennyi mindenre odafigyeltek a fejlesztők, mennyi funkciót és lehetőséget tartalmaz a játék. Hogy a sokféle járművet, a különböző társulatok történeteit, az USA méretű dinamikus világot, a fejlődési rendszert, az irányítást, a kihívást mind egyetlen kohezív egésszé össze tudták rakni, feltétlen megsüvegelendő.
Produkciós értékekben tehát ez is egy tipikus, nagyszabású Ubisoft alkotás, amiben ijesztő mennyiségű munka fekszik. De amitől igazán jó élménnyé válik a játék, az nem a technológia vagy a grafika, hanem a hangulat, a lélek. Hogy ilyen sokféle jármű motorja is élethűen tud felbőgni, hogy ezernyi környezetet, tájat, felfedeznivalót találhatunk, közben szól a kiváló countryzene, vagy a sok rádióadó közül az egyik. A szabadság, hogy bármikor válthatunk, és az útról egyszeriben a levegőben szállunk. Hogy nincs buta történet, csak a nagybetűs SZÓRAKOZÁS, aminek az egész játékot alárendelték. Amerika tényleg egy óriási játszótér, és minket beengedtek, hogy azt csináljuk, amit akarunk. És mi úgy járunk körbe, vezetve, repülve, a hullámokat szaggatva, és nézzük a Miami napfelkeltét, vagy az éjszakai Las Vegas elképesztő neonfényeit, vagy az árnyas erdei utak fényjátékát, mint egy gyerek az édességboltban.
Tény, hogy vannak hiányosságai és problémái a Crew 2-nek. Bizonyos járművek irányítása nem a legjobb, némelyik versenyág inkább csak töltelék, az online porció pedig sok kívánnivalót hagy maga után. Ám ha hozzávesszük azt, hogy mostantól éveken át ingyenesen támogatni fogják a játékot járművekkel, versenyekkel, új játékmódokkal és sok egyébbel, akkor nagyon fényes jövő elé nézünk. A világ valahogy nem vette észre, mi került a kezébe – az Ivory Tower alkotása egy példátlan vállalkozás, amihez hasonlót, pláne ilyen minőségben még soha nem láttunk, és a közeljövőben nem is fogunk. Aki szereti a versenyes (nem csak autós) játékokat, az nem teheti meg, hogy átnéz ezen a produkción. Nem versenyektől vagy karriertől esik el… hanem Élményektől. Ez pedig nagy hiba lenne.
8
A tesztpéldányt a Microsoft Magyarország biztosította.
