The Infectious Madness of Doctor Dekker teszt
dreampage 2018. Jun. 23.

Egy újabb film-játék, amely rejtélyes gyilkossággal borzolja a kedélyeket. Vajon pácienseink őrültebbek, vagy mi, hogy ezzel játszunk? Kiderül a D’Avekki Studios új játékából.

Megmondom őszintén, kimondottan szeretem az FMV (Full-Motion Video) játékokat. Szerettem már a 90-es években is, amikor a CD formátummal együtt elkezdtek terjedni, a nagyobb tárhelynek és a nagyobb felbontásnak köszönhetően pedig ma is teljesen jó közvetítő médiumnak számít ez a műfaj. Azt túlzás lenne állítani, hogy a zsáner reneszánszát látjuk, de viszonylag rövid idő alatt a harmadik ilyen játék érkezett Xbox One-ra. A The Bunker és a Late Shift után itt a The Infectious Madness of Dr. Dekker, szintén a Wales Interactive kiadásában (a három játék egyébként csomagban is kapható).

Új kalandunkban egy pszichiátert alakítunk, akinek elődje sajnálatos módon meghalt – egészen pontosan az egyik páciense megölte. Hogy ki, azt a mi feladatunk kideríteni. A néha Dr. Dekker klienseivel beszélgetve fényt kell deríteni a múltjukra, és a részletekből összerakni, hogy melyikük a gyilkos. A játék szépsége, hogy minden végigjátszás során más az elkövető, igaz, a beszélgetések kisebb eltérésekkel mindig ugyanúgy zajlanak. A másik érdekesség, hogy a játék, egyszerűsége ellenére igen hosszú: egy végigjátszás 8-10 órát tesz ki, ha pedig minden választ meg akarunk találni (összesen több, mint 1600 filmjelenet van benne), akkor kicsivel még többet.

A Dr. Dekker tartja egyébként a „legtöbb jelenet egy FMV játékban” Guinness rekordot (nem vicc, tényleg van ilyen), és ehhez kapcsolódik az a játékmeneti érdekesség is, hogy nem csak a játék által felajánlott kérdéseket tehetjük fel a pácienseknek, hanem saját magunk is begépelhetünk bármit. Ehhez mondjuk nem árt egy Chatpad, vagy egy USB billentyűzet. A szereplők meglepően sok mindenre válaszolnak, persze sok mindenre csak „nem tudom” jellegű reakciókat adnak. Így is jóval interaktívabb, természetesebb a beszélgetések menete, mint más műfajbeli produkciók esetében.

Kellemes a színészi játék is. Az öt-hat főszereplő, illetve a néhány opcionális karakter teljesen jól hozza a rá bízott szerepet. Az tiszta sor, hogy egyik se normális, természetfeletti tévképzete van mindegyiknek, és nagyon hangulatosan adják ezt át, a játék az egyszerű beszélgetések dacára is képes hidegrázós lenni, főleg, amikor már elmélyültebben beszélgetünk az alanyokkal, két alkalommal pedig konkrétan a frászt is rám hozta. Az emberre egy idő után rátelepszik a nyomasztó hangulat, az öt fejezet végére pedig tényleg azt se nagyon tudjuk, ki őrült meg a legjobban.

Mindez azért fontos, mert játékmenet szempontjából a Dr. Dekker csak minimális interaktivitást kínál. Az egyetlen helyszín az orvosi rendelő, annak is a kanapéja, és néhány írott vagy mozgóképes „bizonyítékon” kívül semmi mást nem tehetünk, csak kérdezgetjük a szereplőket, akik válaszolnak. A játék csillagokkal jelzi, melyek azok a témakörök, amiket mindenképp végig kell járnunk a továbbhaladás érdekében. Aki nem akar plusz kérdéseket begépelni, az az előre megadott mondatok végignyomkodásával is teljesítheti a játékot, igaz, akkor sok apró részlet (és néhány achievement is) kimarad a történetből. Profi angoltudás persze kötelező, a játékban ugyanis sajnos nincs magyar felirat (ellentétben például a Late Shifttel).

A The Infectious Madness of Dr. Dekker több szempontból is érdekes próbálkozás, egyszerű felépítése ellenére is egy kifejezetten hangulatos, az átlagnál hosszabb és változatosabb FMV produkció. Technikai kivitelezése nem perfekt (a filmbetétek néhol kicsit zajosak és pixelesek), de így is egy figyelemre méltó játék. Aki szereti az élőszereplős kalandokat, jó az angolja, és elmerülne néhány félőrült páciens lázálmaiban, annak mindenképpen ajánlható. Kudos a fejlesztőknek, hogy ezt így tető alá hozták, remélem, hogy találkozunk még hasonló nyalánkságokkal.

7

A tesztpéldányt a Wales Interactive biztosította.