The Talos Principle teszt
dreampage 2018. Sep. 07.

Végre Xbox One-ra is megjelent a filozofikus puzzle játékok egyik ősatyja. De vajon négy évvel az eredeti kiadás után is tud ugyanolyan hatást gyakorolni? Ideje górcső alá venni a legújabb verziót.

Négy év nagyon sok a videojátékok világában – majdnem egy konzolgenerációnyi idő. Ennyit kellett várnunk arra, hogy a The Talos Principle, a horvát Croteam alkotása, amit sokan a modern puzzle játékok egyik etalonjának tartanak, Xbox One-ra is ellátogasson. A késésnek van pozitív hozadéka is (erről majd később), az alapkérdés inkább az, hogy a 2014-es PC-s eredeti, illetve az általa ihletett számos más cím után is képes-e elbűvölni úgy az embert, mint akkor.

A napfénytől elvakítva, robottestben ébredünk, és fogalmunk sincs, hol vagyunk, és egyáltalán kik vagyunk. Egy hang szól hozzánk csupán, aki a teremtőnknek mondja magát, és arra kér, oldjunk meg logikai feladványokat. A szabadságról és az örök életről beszél, közben falak közé szorít, és utasításokat ad. Mi ennek az egésznek az értelme? Valóság ez, vagy csak szemfényvesztés? Erről, és ehhez hasonló témákról szól a The Talos Principle.

Maga a játékmenet persze nem ennyire magasröptű, sőt, igazából egészen egyszerű alapokra épül. Célunk, hogy különböző labirintusok végére eljutva úgynevezett Pecséteket (Sigil) gyűjtsünk össze, amik további ajtókat és világokat nyitnak meg. Ezek tulajdonképpen Tetris-elemek, ezeket összerakva nyithatók a már említett ajtók. A labirintusok megoldásához energiakapukat, robbanó drónokat, elektromos lőtornyokat kell hatástalanítani, eleinte zavarókkal, kapcsolókkal, később pedig a megfelelő helyre irányított lézerekkel.

Az egyszerű feladványok meredek ütemben nehezednek, bejönnek a képbe hordozható kockák, ki-bekapcsolható ventilátorok, sőt, később az idővel is játszhatunk – felvehetjük, amit csinálunk, majd visszajátszva „megduplázhatjuk” magunkat. Ha bonyolultnak hangzik, akkor jó, mert az is. A The Talos Principle nem könnyű játék, valódi agytorna. Nyíltabb, szerteágazóbb és szabadabb kaland, mint az általa inspirált későbbi címek, ráadásul hihetetlen mennyiségű titkot is rejt. Arany csillagok, titkos ajtók és világok, rejtélyes üzenetek, és az égbe nyúló Torony, amitől óva int a teremtőnk…

Robot főhősünk (bár ez igazából lényegtelen, hisz belső vagy külső nézetből is játszható) eközben válaszokat keres. Az egyes világokban számítógép-terminálok találhatók, amikről egy régmúlt világ archívumának egészen meglepő dokumentumait hívhatjuk le. Érdekes olvasnivalók, amik lassan rávilágítanak, mi is folyik itt tulajdonképpen. Ha ez még nem lenne elég, ezeken a terminálokon keresztül egy mesterséges intelligenciával is kommunikálhatunk, aki épp mindennek az ellenkezőjéről próbál meggyőzni. Vele kifejezetten mély filozofikus eszmecserékbe bonyolódhatunk, ez adja a játék mondanivalójának sava-borsát. Angoltudás természetesen szükséges, de ha ez megvan, az utóbbi évek egyik legjobban megírt, legérdekesebb játékával van dolgunk.

Ez a két dolog – a logikai feladványokra épülő játékmenet, és a mély mondanivaló – az, ami a The Talos Principle-ben tökéletesen összeillik, és kiegészítve a látvánnyal és a zenével, egészen magával ragadó, rejtélyes, szinte mágikus hangulatot áraszt. Komolyan mondom, néhány óra után már úgy ránő az ember fejére a hangulat, hogy szinte a valóságot is kezdjük megkérdőjelezni. Az ilyesmi a legjobb játékok ismérve. Tökéletes elmetorna minden szinten.

Mindehhez persze nem árt, hogy a játék kivitelezésében is profi. Hiába négy éves produkció, a The Talos Principle a mai napig látványos, sőt néhol egészen gyönyörű tájakat és helyszíneket képes elénk tárni. A Croteam által használt Serious Engine-nek van egyfajta különleges grafikai stílusa – rendkívül színes, élénk, vibráló, mégis nagyon élethű, helyenként szinte fotorealisztikus az összhatás. Az ősi romok és a furcsa technológia ötvözése egyedi hangulatot kölcsönöz neki, és minél mélyebbre ásunk a titkokban, annál érdekesebb helyeket találunk… A dizájn első osztályú, az embert szinte viszi magával a kíváncsiság, hogy kiderítse, mégis mi a fene folyik itt, és mi ez az egész.

Az Xbox One tulajdonosok örülhetnek: a hosszas késésért cserébe nem egyszerű portot kapott a platform, hanem egy Xbox One X támogatással felruházott változatot. Az erősebbik konzolon kétféle grafikus mód választható: „Grafika” módban 4K/30 fps, „Teljesítmény” módban pedig 1080p/60 fps látványt kapunk. A képfrissítés sajnos nem stabil – a nagyobb helyszíneken látványosan lelassul, de összességében így is élvezetes és sima a mozgás, ami, igen, még egy logikai játéknál is sokat számít.

További előny, hogy az Xbox One változat alapból tartalmazza a Road to Gehenna DLC-t, ami további órákkal toldja meg az amúgy sem rövid történetet. Mindezt ráadásul olcsóbban kapjuk a többi platformhoz képest, sőt az első két hétben még 20% kedvezmény is jár, úgyhogy igazán kárpótolva vagyunk a várakozásért cserébe.

Nehéz bármi mást írni a The Talos Principle-ről anélkül, hogy az spoileres lenne. Ez egy olyan kaland, amit mindenképp érdemes kipróbálni és átélni, mert a látvány, a gyönyörű zenék, a kiváló forgatókönyv, az ezernyi titok és az okosan felépített logikai fejtörők együtt adják ki a műfaj egyik, ha nem a legjobb darabját. Technikailag nem kifogástalan, és egy-két apró hiba is becsúszott, de így is nagyon élvezetes, jól játszható, elgondolkodtató és motiváló alkotás, ami komoly sikerélménnyel is jutalmaz. És hogy a kérdésre is válaszoljak: igen, a játék 2018-ban is pontosan olyan remek élmény, mint eredetileg. Akinek eddig kimaradt, most a legjobb áron, a legjobb konzolos változattal pótolhatja be. Így talán a létezés sem olyan kilátástalan.

8

A tesztpéldányt a Croteam biztosította.