Tyler: Model 005 teszt
dreampage 2018. Aug. 24.

Kis robot nagy kalandja, avagy ilyen az, amikor egy játék ambíciói és megvalósítása köszönőviszonyban sincsenek egymással. Zárlatos géphős érkezett Nagy-Britanniából.

Az elmúlt években többször találkozhattunk olyan platformerekkel, amik az ügyeskedős, ugrándozós játékmenetet fantasztikus hangulattal, egzotikus környezettel és mély mondanivalóval dobták fel. Ilyen a két Unravel, a Little Nightmares vagy az Inside – és bár a most megjelent Tyler: Model 005 ezektől eltérően 3D-s mászkálós játék, valójában, ilyen szempontból melléjük tehető. Egy aranyos, szívhez szóló kaland tengernyi lélekkel. Sajnos azonban a fejlesztésbe vagy komoly hiba csúszott, vagy nem fejeződött be, de amit végül játékként kaptunk, az csak nehezen, és jó szívvel értékelhető.

A történet kifejezetten ígéretesen indul. Valahol egy mesterember kis, saját tudattal bíró robotokat rak össze. Hogy ezután mi történik, nem tudni – évekkel később, 1955-ben egy villámcsapás hatására tér magához Tyler, a címszereplő kis főhős. Azt tudja, hol van, de azt nem, hogy mi történt, hová tűnt a gazdája, és miért teljesen elhagyatott a ház. Innen indul felfedezni az egyes helyiségeket, hogy utánajárjon a rejtélynek.

A játékmenet nagyobb részben felfedezésből, a ház óriásinak tűnő berendezési tárgyai között való kalandozásból áll (ne feledjük, Tyler nagyjából 10-15 cm magas), kisebb részben pedig harcból. Minden helyiségben rovarok, pókok, darazsak támadják a címszereplőt, aki kis kardjával teszi őket hidegre, és közben XP-t gyűjt. További érdekes mechanika, hogy hősünk akksija sötétben másodpercek alatt lemerül, így mindig a fényben kell maradni, és felkapcsolgatni a szobákban a lámpákat, hogy egyáltalán életben maradjunk.

Ez önmagában teljesen korrekt elgondolás, és pozitívum, hogy a fejlesztőknél nem gurult el a gyógyszer: nincsenek képernyőt betöltő, logikátlan főellenségek, ostoba menekülős, vagy időre zajló jelenetek. Ez valóban egy felfedezős játék – igazából a harcot is kár volt beletenni, de erről később. Hanem ahol a Tyler: Model 005 már az első percekben teljesen szétcsúszik, az a karakter irányítása, pontosabban az a borzalom, amit irányításnak neveznek.

Egy platformer játéknál elvileg alap, hogy a figura azt csinálja, amit várnánk tőle. Nos, ebben a játékban ez nem alap. A koncepció az lenne, hogy Tyler egyszerűen képes tárgyakra felmászni, falon futni, ugrándozni. Az összes funkciót az „A” gombra tették, ami önmagában nem gond. A gond az, hogy a játék az esetek többségében nem azt a mozgást hozza elő, amit akarnánk. A szerencsétlen mikrobi ott akar falon futni, ahol mi másznánk, teljesen kiszámíthatatlan, hogy megfogja-e a platform szélét, vagy buta módon egyszerűen lezuhan. Ez iszonyatosan idegtépő gyakorlatilag az első pillanattól fogva, mert mi, játékosok is idiótának érezzük magunkat, hogy nem tudunk bizonyos helyekre eljutni. Olyan az egész, mint valami pre-alpha build, vagy egy prototípus, amire azt mondja egy fejlesztőcsapat, hogy oké, akkor ebből csináljunk rendes játékot. Csak itt, kérem, ez a játék.

További probléma a játék „olvashatósága”, vagyis, hogy rendszeresen nem egyértelmű, pontosan hová és hogyan kellene felmászni, felugrani, eljutni. A különböző helyiségek bútorokkal, dobozokkal vannak berendezve, de semmi nem vezeti a játékos tekintetét, egyszerűen csak betesz a játék, hogy menj, és találd meg ezt, meg azt. Különösen botrányos ez akkor, amikor a vak sötétbe érkezünk, az energia merül, nekünk pedig gyorsan egy lámpát vagy fényforrást kéne találni. A játék legrosszabb része a csatorna, ahol konkrétan majdnem örökre elakadtam, mert egyszerűen észrevehetetlen, merre kéne tovább menni. Egy alkalommal pedig a játéktéren is sikerült átesnem, hogy elektromos kis barátom vég nélkül zuhanjon a semmiben…

A harc sem jobb ennél, sőt, igazából nulla. A rovarok, pókok odajönnek, mi meg húzzuk az egyik ravaszt, karakterünk pörög, forog, az ízeltlábúak meg feldobják a pacskert. Se kihívás, se visszajelzés nincs – nem rezeg a kontroller, nem érezzük, hogy támadunk, nincs kapcsolat a fegyver és az ellenfelek között. Ez nem játékmenet, ez semmi. Az ellenfelek után egyébként tapasztalati pontokat kapunk, szintlépéskor meg egy csavaranyát, kettő ilyennel meg fejleszthetjük géptestünk valamelyik részét (pro tipp: az akksival kezdjétek). További érdekességet jelentenek a lépten-nyomon összegyűjthető kozmetikai elemek, Tyler-t mindenféle mókás cuccal láthatjuk el, baseball sapival, napszemüveggel és hasonlókkal. Ez még a játék leginkább értékelhető játékmeneti része.

Az egyetlen, amire nem lehet panasz, az a grafika. A Tyler: Model 005 minden cinizmus nélkül jól néz ki, aránylag simán fut (leszámítva néhány durván belassuló helyiséget), különösen a főszereplők dizájnja tetszik. Mivel a fény a játék szerves része, ez igen jól néz ki, látványos fényeket és árnyékokat kapunk. Van a játékban egy kis rajzfilmszerű beütés, nem teljesen realisztikus, de így is bőven az élethűség felé billen a mérleg, ami kellemes a szemnek. Kár, hogy a környezet nem változatosabb, igaz, időutazás után… de ez már spoiler lenne.

Ha már spoiler: azzal sajnos nem árulok el titkot, hogy a történet sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Amilyen jól indul, olyan laposan folytatódik, egész végig csak tárgyakat gyűjtünk itt-ott, és alig derül ki valami abból, hogy ezek a robotok miért is, és ki által készültek. A néhány óra alatt végignyomható sztori befejezése pedig inzultusnak is felér, gyakorlatilag nincs vége. Kell még negatívum? A grafikát leszámítva az egész játék olyan kezdetleges, mintha egy Unity programozó gyerek vizsgamunkája lenne.

Csak néhány példa: minden indításkor nyelvet kell választani, ezt nem az opciómenüben tehetjük meg. A menüképernyők valamilyen placeholder betűtípussal készültek, és olyan csúnyák, aminél bárki szebbet tudna összerakni. Tíz perc alatt. Paint-ben. A hangkeverés is nagyon rossz – az egész játék rettentő halk, alig hallani bármit. A szinkron csak motyogás, a dünnyögő zenéből nem jön át szinte semmi. Természetesen erre sincs semmilyen opció. A hangrendszert meg tolja fel az, aki szívbajt akar kapni egy bejövő Xbox értesítés pittyenésétől.

Félelmetes, mennyire gyenge ez a produkció, de minden hibája ellenére lehetne szeretni, ha normális irányítást, és egy hangulatos, valamerre haladó történetet kapott volna. Sajnos egyiket sem kapta meg, így ezt, ebben a formában nem menti meg semmi. Hiába olcsó, kettő és félezer forintot sem ér meg. Az egyetlen pozitívuma a kellemes látvány, a grafikusok (már ha többen voltak) kitettek magukért. Az alapötlet is jópofa, ez értékelendő, de a köré felépített játék kritikán aluli. Élvezeti értéke minimális, letöltése kerülendő, ez így csak rövidzárlat, semmi más.

4

A tesztpéldányt a Gamer365 biztosította.