X-Morph: Defense teszt
Földönkívüli inváziót visszaverni jó dolog, kivéve, amikor mi vagyunk a támadó idegenek. Az Exor Studios új játékában a Föld megszállása lesz a feladatunk, keverve a tower defense és a lövöldözős címek stílusát.
Van az univerzumban egy gyönyörű, vízzel teli, lakható bolygó: a Föld. Nem csoda, hogy minden gonosz űrlény szemet vet rá – most is ez történik, idegenek érkeznek a Naprendszerbe, hogy megszállják, és saját képükre formálják az erőforrásokkal teli planétát. Igen ám, csakhogy ezúttal változik a recept: mi magunk vagyunk a megszállók, az emberi faj pedig az ellenség, amely minden katonai erőt mozgósít, hogy megállítson bennünket. A megoldás? A bolygót átalakító magokat megvédendő tornyokat építeni, majd űrhajóba pattanni, hogy saját kezűleg tizedeljük meg az intelligens bennszülöttek vasparipáit. Készen is van az X-Morph: Defense receptje.
A lengyel Exor Studios neve ismerősen csenghet, hiszen nekik köszönhetjük a meglepően jó, és az idő vasfogát is tisztességgel kiálló Zombie Drivert. Az Xbox 360-on nagy sikert aratott autós zombi vágóhíd Xbox One-on még felújított verziót is kapott – az X-Morph jelentősen változtat ugyan a játékmeneten, de a felülnézet megmaradt. Egy érdekes ötvözetet kapunk, amelyben keveredik a hagyományos tower defense stílus, és a kétkaros lövöldözős játékok műfaja.
A hollywoodi filmekkel ellentétben itt nemcsak az Egyesült Államokat, hanem az egész bolygót meg kell támadni. A kampány összesen 14 küldetésre oszlik, melyek között vannak kötelező és opcionális missziók is, a világ számos országában, Dél-Afrikától Japánig, Argentínától Nagy-Britanniáig. Érdekes módon bárhová is megyünk, mindenhol ugyanaz az amerikai tábornok osztogatja a parancsokat, és ugyanazok a járművek jönnek ellenünk – itt belefért volna egy kicsit több változatosság. Az energiamagjainkat támadó erők összetétele minden pályán változó. Van, ahol a felszíni erők keményebbek, míg máshol a légierő vonul fel csúcstechnikájú bombázókkal. Némelyik pályán pedig hatalmas főellenségek, emberkéz alkotta háborús szörnyek jönnek a csata utolsó hullámában.
Hullámok, merthogy a küldetések ilyenekre oszlanak. Minden hullám előtt megnézhetjük, milyen és mennyi haderő érkezik, ez alapján építhetünk tornyokat a rendelkezésre álló erőforrásból. Plusz pont, hogy itt nincs időhatár, nyugodtan át lehet gondolni, hová és mit építünk, minden hullámot kézzel indítunk, ha készen vagyunk. A szétlőtt ellenfelek után is jár erőforrás, így a csata hevében bármikor válthatunk „szellem módba”, ahol űrhajónk sérthetetlen, és építkezni lehet. Járművünk elvesztése egyébként nem gond, csak arra kell figyelni, hogy az energiamagot ne pusztítsa el az ellenség.
Nem kevés taktika szorult a játékba: az épített tornyokat lézer kerítéssel összekötve például elvághatjuk az ellenség útját, így annak más irányba kell kerülnie. Minél hosszabb útvonalat hozunk így létre, értelemszerűen annál több időnk van kilőni őket, mielőtt a maghoz érnek. De van más is: a játéktéren minden épület lerombolható, így például egész felhőkarcolókat dönthetünk a konvojok útjába (vagy fejére), hidakat robbanthatunk fel – az egyetlen megkötés, hogy az utolsó útvonal nem elvágható. Mindezeknek köszönhetően a csatatér teljesen dinamikus, harc közben is mozgathatjuk a tornyokat, építhetünk újakat, vagyis egy egészen élvezetes, újszerű élményt kapunk, ahol semmi sincs kőbe vésve.
Természetesen az emberi faj sem védtelen, egyre erősebb technikával vonulnak fel: brutális tankok, hatalmas bombázók, kísérleti repülőgépek és harckocsik, robotok és sok minden más színesíti a palettát. Nekünk is van erre válaszunk, elvégre földönkívüliek volnánk. A küldetések előtt fejleszthetjük az űrhajót és a tornyokat – plazma ágyúk, légvédelmi lövegek és más harci eszközök nyithatók meg, saját fegyverzetünknek pedig többféle kilövési módja van, a lézerek és rakéták mellett bombákat, fekete lyukakat, sőt időlassítókat is dobálhatunk a harcmezőre. Szükségünk is lesz mindenre, mert a játék nem könnyű, sőt, sajnos inkább a frusztráló felé hajlik a szórakoztató helyett.
A probléma ugyanis, hogy a kampány helyi kooperatív módban, ketten is játszható, a pályákat pedig láthatóan erre tervezték. Az akció extrém sűrű és meglepően nagy tempójú, kevés idő van taktikán gondolkodni, ha egyszer elindult egy hullám. A harc hevében nehéz a tornyokat pakolgatni, vagy útvonalakat tervezgetni, és egyszerre mindenből túl sok jön. Az X-Morph nem tucatjával, hanem százával önti elénk az ellenséget minden irányból, aminek köszönhetően nagyon könnyű elveszni, és egy idő után már nem lehet követni, merre hány méter. Egyértelműen koopra lett kitalálva, ahol az egyik játékos építkezik és „felügyel”, a másik pedig harcol. Egyedül nehéz összehozni a tower defense és a twin-stick shooter mechanikákat, a játék szinte túlterheli a játékost.
A néha idegesítő tervezés mellett az is szomorú, hogy ha már így összeöntöttek két műfajt, nincsenek a játékban alternatív módok. Például lehetnének olyan kihívások, amik kizárólag az építkezésről és a taktikáról szólnak, illetve tisztán lövöldözős szakaszok is. Ez kellemesen megbolondítaná a kampányt is. Azért is lett volna nagyon jó, mert az irányítással nincs gond. A fejlesztők kitűnően összehozták a taktikai és az akció részt, mindkét üzemmódban úgy működik a játék, ahogy azt elvárjuk. Könnyű megtanulni a kezelést, egyszerűen lehet például tornyokat mozgatni vagy átalakítani, az pedig külön öröm, hogy más játékokkal ellentétben nemcsak megadott pontokra, hanem szinte akárhová szabadon építkezhetünk. Dinamizmus, ahogy már írtam.
Technikailag sincs gond a játékkal – az X-Morph a kifejezetten szép indie címek közé tartozik. A látványvilág szép színes, a pályák aprólékosan kidolgozottak, a robbanások nagyon látványosak, és tényleg minden épület atomjaira szedhető. Elképesztő látvány, ahogy egy-egy felhőkarcoló ledől, vagy ahogy egy nagy robbanás szerteszét repíti a környező épületek darabjait. Mindez hellyel-közzel stabil 60 fps-sel fut, vagyis tényleg egy nagyon szép programmal van dolgunk, öröm nézni az ilyet.
Sajnos azonban valami hiányzik belőle, ez pedig a változatosabb tartalom. A kampányon kívül nincs a játékban semmi, az eltérő környezetek pedig hiába szépek, ha végső soron ugyanazokat az egységeket lőjük mindenhol. Egy-egy küldetés túl hosszú, a hullámok végtelennek tűnnek, az akció pedig néha túl intenzív, vagyis a játék ritmusa nincs igazán a helyén. Ezt leszámítva az X-Morph: Defense igényes és szép játék, amit egyszerű irányítani is, így mind a tower defense, mind a lövöldözős műfaj rajongói számára ajánlott darab. Sajnos egyik feléből sem hozza ki a benne rejlő potenciált, de hiába, no – egy bolygót megszállni sosem volt könnyű feladat.
6
A tesztpéldányt az EXOR Studios biztosította.
