Xbox Series X teszt
Megérkezett a következő generáció. A Microsoft Xbox Series X november 10-én új korszakot nyit a videojátékok világában. Ideje közelebbről is megnézni, mire számíthatunk az előttünk álló években.
– Jó napot, csomagja jött magának Amerikából, ezt kézbesíteném, és olyan öt perc múlva ott is vagyok. – Nem minden nap kap az ember ilyen telefonhívást, főleg nem úgy, hogy a futár a hóna alatt egy next-gen konzollal várja. Nem mintha meglepődtem volna – ekkor már bőszen nyomogattam az F5-öt a FedEx csomagkövető oldalán, hisz tudtam, mire számítsak. Minden tavaly decemberben, egy bejelentő videóval kezdődött, azóta vártuk az információkat, ízekre szedtük a hírfoszlányokat, de lassan valósággá vált, és most itt van: a következő generáció egyenesen a Microsoft központból, Memphis, Párizs és Vecsés érintésével érkezett meg az otthonomba.
De mi az, hogy következő generáció? A kifejezés az évek során sokat változott, a Microsoft pedig már idejekorán egyértelművé tette, hogy másképp értelmezik, mint ahogyan azt korábban megszoktuk. A „next-gen” ma már nem jelent teljes újrakezdést, tiszta lapot, merőben új technológiákat. A konzolok nem sokkal többek, mint hatékony, célirányos PC-k, az Xbox pedig egy kifejezetten egységes platform, amelynek nem (csak) a konzol, hanem a számítógépek, a felhő, sőt a mobiltelefonok is alappillérei. A fókusz többé nem egy dobozon, hanem a közösségen és a játékosok szabadságán van.
Ilyen változások és előzmények után, mint régi konzolos játékos, különösen izgatottan vártam, mit tud felmutatni a Microsoft erősebbik következő generációs gépe, az Xbox Series X.
Dobozából kicsomagolva néhány dolog azonnal nyilvánvalóvá válik az Xbox Series X-et illetően. A high-end specifikációjú hardvert a Microsoft mérnökeinek sikerült egy kompakt, meglepően kisméretű dobozba elrejteni, amelynek formája kétségtelenül szokatlan, de valós mérete közel sem olyan vészes, mint azt a képek, videók alapján sejteni lehetett. Mindent az új, AMD által kifejlesztett processzor és grafikus egység hűtésének rendeltek alá, a forma követi a funkciót. A konzol gyakorlatilag egy 15x15x30 cm-es hasáb, amelynek tetején egyetlen nagy ventilátor fújja ki komótosan a meleg levegőt. A gép belsejében olyan innovációk segítik a hő elvezetését, mint a kettéosztott alaplap, a hőelnyelő váz és a hatalmas párakamra. Kívülről ebből semmit nem fogunk észlelni: az Xbox Series X letisztult, minimalista külsőt kapott, ami jól illeszkedik a Microsoft Surface termékcsalád hasonló dizájn nyelvezetéhez.
Csatlakozások tekintetében nagyjából ugyanazt kapjuk, amit egy Xboxtól várunk. Elöl egy, hátul két USB 3.1 port áll rendelkezésre, illetve ugyancsak hátul a HDMI és a tápcsatlakozó, valamint az egyedi, a belső SSD-vel megegyező teljesítményű bővítőkártya helye. Amit viszont nem találunk meg a gépen, az az optikai hangkimenet, úgyhogy aki eddig ezzel kötötte össze a hangrendszerét (khm, mint például én), az kénytelen lesz más megoldást keresni. Visszatérve a Series X elejéhez, ez teljesen sima, csak a 4K Ultra-HD Blu-Ray meghajtó vékony nyílása, a lemezkiadó és kontroller párosító gomb töri meg a homogén fekete felületet.
Néhány dolog azért praktikusan említésre méltó. Ez a konzol nehéz. Nem mértem le, de a tömege 4 kg feletti, van benne anyag rendesen. Érdemes tehát vigyázni vele, amikor kivesszük a dobozból, mozgatjuk és hasonlók. A finom, matt fekete műanyag borítás pedig igazi ujjlenyomat-mágnes, amin néhány határozottabb fogdosás után már ott díszelegnek a foltok. Tisztítani könnyű, hiszen egységes, sima oldalai vannak, de ez mégis illúzióromboló tud lenni. Ha olyan helyen tartjuk, ahol világosban van, akkor erre érdemes odafigyelni. Szép, igényes, de nem a legpraktikusabb felület.
A menürendszerről szerencsére nem kell írni, ugyanazt a dashboardot kapjuk, amit az Xbox One konzolok is használnak (egységes platform, ugye), csak még gyorsabb kivitelben. Természetesen a Series X-ben is ugyanúgy van magyar nyelv. Első beállításkor ez még nem választható, lévén, amikor az első sorozatot gyártották, még nem volt magyar lokalizáció (az én példányom szeptember elején készült), de utána a konzol letölti a legfrissebb felületet, és ebben már beállítható az anyanyelvünk.
Hangtalan erő
Az Xbox Series X konzolnak működés közben nincs hangja. Nem „csendes”, nem „halk”, hanem konkrétan nincs hangja. Nem lehet megállapítani, hogy be van-e kapcsolva, még az éjszaka közepén, egy teljesen néma szobában sem hallani sem a ventilátor, sem a kiáramló levegő zaját. Mivel a nagyméretű lapátok lassan forognak, a levegő is finoman távozik a gépből, teljesen közel, egészen a szellőzőhöz kell hajolni, hogy halljuk, valami azért mocorog odabent. Ez játék közben is érvényes, futhat a legdurvább 4K cím, a gép nem pörög fel, néma csendben dolgozik. Döbbenetes. Az Xbox One X-em ehhez képest nyöszörgött és fújtatott, ha komolyabb 4K játékokkal hajtottam meg.
Hasonló jókat lehet elmondani a melegedésről is, ami a megjelenés előtti időszakban valamiért téma volt, pedig igazából nincs miről beszélni. Az Xbox Series X nem melegszik jelentősen jobban, mint a One X, a különbség annyi, hogy a nagyméretű ventilátor jóval több levegőt mozgat meg, így a konzol sokkal hatékonyabban fújja ki magából a hőt. Igazából az a figyelemre méltó, hogy az erőfölény dacára az új gép sok esetben még kevesebbet is fogyaszt elődjénél. A nagyobb energiahatékonyság, a hatalmas szellőzők és a korábban már említett belső, hőelvezető alkatrészek gondoskodnak róla, hogy a melegedés soha ne okozzon problémát az új Xboxnak.
A néma csendhez pedig irtózatos erő társul. A képek, videók alapján talán nem tűnik nagy dolognak, de a Series X valóban elhozza a nagyteljesítményű, 4K/60 fps játékok korát. Egy olyan korszakot, ahol a fejlesztők többsége ezt lövi be célként. Nem kell irigykedni a PC-sekre, hogy ők miért kapnak jobb textúrákat vagy magasabb képfrissítést. A konzol száraz specifikációit mindenki álmából felébresztve is ismeri, ezeken ne is menjünk végig. A nyers adatok helyett viszont fontos megjegyezni, hogy az Xbox Series X|S az egyetlen konzol, amely az AMD RDNA 2 architektúra minden új funkcióját hardveresen támogatja. Ebbe olyan technológiák tartoznak, mint a hardveres gyorsítású DirectX Raytracing, Mesh Shading, Sampler Feedback, VRS, vagy a szintén hardveres gépi tanulás, amivel a mesterséges intelligencia fejleszthető.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a megjelenéskor elérhető játékok, hiába futnak veszett jól, szinte még semmit nem mutatnak meg a Series X erejéből. Talán a next-genre optimalizált Gears 5 és a vadonatúj Gears Tactics csillant meg ezekből valamit, a PC-s Ultra szintre tekert 4K/60 fps grafikával és az elmebeteg minőségű textúrákkal. De ha a fejlesztők elkezdik kiadni azokat a játékokat, amiket már az alapoktól kezdve a Series X technológiáihoz szabtak, akkor mi itt csodákat fogunk látni.
Gondoljunk bele: egy olyan generáció kezdődik most, ahol már az elején hellyel-közzel standard a 4K felbontás és a 60 fps játék, sőt több cím már 120 fps-sel is képes futni, vagy épp sugárkövetéssel villog. Hihetetlenül izgalmas belegondolni, hogy ha az AMD új technológiája (amely a frissen bejelentett 6000-es sorozatú grafikus kártyákban is ketyeg) beérik, ha a grafikus motorok és a fejlesztők is ehhez igazítják a munkájukat, akkor mi lesz itt. De az Xbox Series X-nek olyan trükk is van a tarsolyában, amit már ma is kihasználhatunk, és megváltoztatja a játékos szokásainkat.
Quick Resume (Gyors Folytatás)
Jelen pillanatban ez az Xbox Series X leginkább „next-gen” újítása, ami mindenfajta túlzás nélkül a játékot megváltoztató funkció. Az ugye ismeretes, hogy a konzolban egy villámgyors, 1 TB méretű SSD dolgozik, amin 802 GB a szabadon felhasználható tárterület. (Ez több, mint amit az Xbox One X merevlemeze kínált (~780 GB), méghozzá úgy, hogy a lefoglalt területben már benne van a Quick Resume funkció átmeneti tárhelye is.) Az SSD pedig rendkívül gyors töltési időket tesz lehetővé, hiszen nagyjából ötvenszer gyorsabb, mint a korábbi megoldások. Ez pedig mindenhol érezhető. A Series X bekapcsolási ideje, a kontroller gombjának megnyomásától a dashboardig kerek 20 másodperc (a One X-nél ez 1 perc 22 másodperc), a játékok töltési ideje pedig másodpercekben mérhető. Egy Assetto Corsa Competizione verseny például 3 másodperc alatt tölt be, de jelenleg nincs olyan játék a gépemen, ahol tíz másodpercnél többet kéne várni bármire.
De lehet ennél is jobb, és erre való a Quick Resume funkció. Ennek lényege, hogy ha nem kilépünk egy játékból, csak ellépünk róla, például ki a dashboardra, vagy át egy másik játékba, akkor a játék állapotát a konzol egy pillanat alatt kiírja az SSD-re. Az így, kvázi elmentett játékállapot időkorlát nélkül megmarad, a konzol kikapcsolása, áramtalanítása, újraindítása után is. Csak hogy tiszta legyen: az így félretett játék nincs „felfüggesztve”, nem fut a háttérben, nem foglal le erőforrást. Ha bármikor visszalépünk rá, a konzol azonnal visszatölti, és arról a pontról folytathatjuk, ahol abbahagytuk.
Az előzetes videók ezt olyan 10-15 másodperces váltásokkal prezentálták. Örömmel jelentem, hogy a Microsoft a végleges Series X rendszerfrissítéssel a Quick Resume idejét a felére csökkentette, az összes, általam lemért játék 5 másodperc alatt visszatölthető. Öt FAKING másodperc! Nem kell töltőképernyőket és céglogókat nézni, nincs címképernyő, nem kell újra betölteni egy játékállást, vagy egy teljes világot. Ahol hagytuk, oda visszaugorhatunk kerek öt másodpercen belül. Bár a funkció egyszerre csak 4-5 játékkal használható párhuzamosan, az ember ritkán játszik aktívan ennél több címmel, úgyhogy ez egy tökéletes megoldás, leginkább a single-player játékok számára. Természetesen a korábbi, hagyományos kilépős módszer is használható, ha mégis inkább teljesen „kilőnénk” egyik vagy másik játékot.
Ez pedig sok mindent megváltoztat. Nekem le kellett szoknom arról, hogy rutinszerűen kilépkedjek a játékokból, a fontosabb címeket elég, ha ott hagyom, akár egy verseny kellős közepén. Köszönhetően a gyors bekapcsolásnak és a Quick Resume-nak, a kikapcsolt konzol állapotától bármelyik játékba vissza lehet lépni gyakorlatilag kevesebb, mint fél perc alatt (20 másodperc a bekapcsolás + 5 másodperc a játék visszatöltése)!
A funkció természetesen nem mindenható, hiszen mégiscsak átmeneti tárhelyről van szó. Ha egy játék időközben frissítést kap, akkor értelemszerűen leáll, így a Quick Resume állapota is törlődik, szóval a hagyományos mentéseket ez nem váltja ki. Mint ahogy azt sem jelzi a gép, mely játékok vannak így lefagyasztva, így ha össze-vissza ugrálunk a címek között, megeshet, hogy egy korábbi kedvencünket az elejétől kell betölteni – nem mintha ez Series X-en olyan sokáig tartana.
Az Xbox Series X-hez adott új vezeték nélküli kontroller nem forradalom, a Microsoft nem nyúlt bele radikálisan abba, ami már így is az iparág legjobb vezérlőjének számított. Az új eszköz elrendezése és formája alapvetően nem változott, viszont szinte minden ponton javult a korábbihoz képest.
Kézbe véve a kontrollert máris érezhető a változás. A külső felületek, főleg a markolat sokkal erősebben textúrázott, érdes, ezáltal jobb megfogni, jobban tapad az ember kezébe. Ugyanez az elv a kontroller többi részén is érvényesül – sehol nem találunk fényes, csúszós felületet. A d-pad, a gombok és az elülső rész, a ravaszoktól az ütközőkig matt, több helyen textúrázott felületet kapott. Az ABXY gombok egy kicsit nagyobbak és laposabbak, mint eddig, emiatt leheletnyit közelebb vannak egymáshoz, kényelmesebb lenyomni őket. A kontroller felső része, főleg az ütközőgomboknál jobban lekerekített, a ravaszok pedig egy kicsit karcsúbbak, mint korábban, de a matt, recés felületek miatt biztosabban kezelhetők – az LB/RB gombok akár „oldalról” is működnek, jobban kézre állnak.
Sokat javult az összeszerelés minősége is. Az illesztések pontosabbak és vékonyabbak, az elemtartó pedig sokszori leszedés után sem mozog a helyén, teljesen stabil, masszív az egész. Érezhetően minőségibb termék, mint az Xbox One sorozat kontrollerei. Azt persze jelenleg nem lehet megmondani, hogy a belső alkatrészek is tartósabbak-e, a kontroller mindenesetre működés közben is jobb élményt nyújt, mint elődei.
A ravaszok keményebbek, feszesebbek, finomabban kezelhetők. Az analóg karok érzésre viszont nem változtak semmit, úgyhogy megeshet, hogy hasonló megbízhatósági gondok jönnek elő (stick drift), mint az előzőeknél, de ezt most még nem lehet kijelenteni. Külön ki kell emelni az ütközőgombok minőségét, ezek hatalmas ugrást jelentenek az eddigiekhez. Finoman és halkan kattanó, abszolút minőségi gombok, talán a legjobbak az egész kontrolleren, öröm használni őket. A rezgő motorok is maradtak, viszont az egész kontroller jóval csendesebben rezeg – a korábbi irányítók műanyagos, zörgős berregése a múlté, itt minden sokkal halkabb, puhább, még erős rázkódás esetén sincs számottevő hang vagy zörej. Természetesen a rezgő ravaszok is maradtak, sok játékban ezek tovább fokozzák az élményt.
Amivel viszont nem vagyok teljesen megelégedve, az a d-pad. Az alakja nagyszerű, részben az Elite kontroller megoldásából vették át a formát, a négy irány tökéletesen kézre áll, és az érdes felületű gomb nagyon pontos visszajelzést ad, így mindig teljes magabiztossággal nyomhatjuk le a megfelelő irányt. Cserébe viszont a mechanikája olyan hangosan kattog, hogy kis túlzással még a szomszéd is hallani fogja, ha játszunk. Számomra érthetetlen, hogy az alapvetően csendes működésű kontrollerbe miért raktak egy ennyire élesen és hangosan kattogó valamit. Ez már az Elite-ben is zavart, itt azonban – talán mert még vadonatúj – egy fokkal még hangosabb. Ez a kontroller, sőt, az egész Xbox Series X élmény egyetlen olyan pontja, amin húzom a számat.
Egyetlen újdonságként a Share (Megosztás) gomb említhető, ez a kontroller közepén kapott helyet. Működése roppant egyszerű, lenyomásra képet, nyomva tartva videót rögzít a játékból a megadott beállításokkal. Apropó, ha már videórögzítés: az Xbox Series X végre 1080p-ben is 60 fps videót rögzít, a One X még csak 4K-ban volt erre képes (kisebb felbontás esetén darabos, 30 fps mozgóképekkel kellett beérnünk). Ezt a logikátlan ellentmondást végre sikerült feloldani, így bárki tükörsima videókban örökítheti meg a legjobb pillanatokat.
Meg kell még említeni, hogy a kontroller új firmware-t is kapott, aminek köszönhetően tovább csökken az input lag, ami a versenyszerű játékoknál (főleg, ha valaki 120 fps-sel játszik) sokat számít. Természetesen kompatibilis az Xbox One-nal is, ahogy a régebbi kontrollerek is ugyanezt a protokollt használják, és használhatók az új konzolokkal. Minden más a szokásos: van beépített 3.5 mm-es jack csatlakozó, Bluetooth (telefonokhoz és PC-hez), a kontroller alsó részének formája pedig megegyezik a korábbival, így minden, ide csatlakoztatható kiegészítő (headsetek, Chatpad, adapter) ugyanúgy használható vele, mint eddig.
Ha a játékkínálatra gondolunk, érdemes visszautalni az egyik első gondolatra: az Xbox egységes és folytatólagos platform, az egyes konzolok többé nem különülnek el élesen egymástól. Nincs olyan, hogy Series X játékkínálat – Xbox játékkönyvtár van, amit a Series X minden korábbinál jobb minőségben lejátszik, az új játékok pedig folyamatosan érkeznek a platformra. Eljön majd az idő, amikor ezek Xbox One-ra már nem lesznek elérhetők, de ott még nem tartunk.
Az Xbox Series X (és az S, természetesen) mindent lejátszik, amit az Xbox One futtatott, de sokkal magasabb minőségben. Lelassult egy kedvenc játék, vagy tört a kép? Itt nem fog. Az új konzol extra ereje kisimítja, sőt néhány esetben akár megduplázza a képfrissítést, minden játék automatikusan kap 16x-os anizotropikus szűrést, amivel a távoli textúrák is élesek maradnak, sok címnél pedig automatikus HDR is működésbe lép, ami tovább fokozza a látványt. Az extra teljesítmény szó szerint életre kelti a játékokat. Több olyan alkotás, ami az előző gépeken szenvedett, itt olyan élességet és sima képfrissítést kap, mintha új kiadás lenne. Ehhez pedig még a fejlesztőknek sem kell tenniük semmit. Bár közkeletű érvelés, hogy „ugyan ki akar régi játékokkal játszani”, nagyon is sokan akarnak. Egyre több a hosszútávú, szolgáltatás jellegű játék, amikkel így – szó szerint – újult erővel, soha nem látott minőségben folytathatjuk a kedvenc kalandokat.
Ugyancsak sok játék kap utólag Xbox Series X|S optimalizációt, ami még jobb látványt, 60 fps-t, akár nagyobb felbontást vagy más grafikus effekteket jelent. A Watch Dogs: Legion például elsőként használja a sugárkövetéses (raytracing) technikát, de hasonlóképp lép új szintre például az Observer, a Gears 5, a Forza Horizon 4, az Ori, a Sea of Thieves, és még lehetne sorolni. A fejlesztők nem véletlenül állnak be ebbe a sorba: Xbox Series X-en olyasmire van lehetőség, amire korábban nem volt, ezt a minőségi ugrást pedig sokan szeretnék megtenni, főleg a hosszú ideje népszerű játékokkal.
Ami az új játékokat illeti, az új gép elektronikus izmait talán az optimalizált Gears 5 és a most debütáló Gears Tactics mozgatja meg leginkább, mindkettő 4K/60 fps-sel fut irdatlan grafikus beállításokkal. A Tactics egyben az első cím, ami használja a VRS (Variable Rate Shading) technikát, 60 fps átvezetőkkel egészen döbbenetes látványt nyújt. Ilyen az, amikor a PC master race maximumra csavarja a grafikát – most ezt egy relatíve olcsó konzolon is kompromisszumok nélkül megkapjuk. A The Coalition az Unreal Engine 4 határait feszegeti, félelmetes belegondolni, mire lesznek képesek ezen a gépen a motor ötös számú változatával.
Nagyon jó next-gen belépő lehet még a Dirt 5, sőt szerintem sok szempontból a tökéletes első játék lehet az új géphez. Az OnRush technológiájára épülő játék egy igazi játéktermi adrenalinbomba, őrületes effektekkel, amely minden karrier versenyen bedob valami extrát, legyen az dinamikus napszak vagy extrém időjárás. Ugyanígy egy nagyszerű választás lehet a Yakuza: Like a Dragon, ami egy csodaszép és parádés JRPG minden drámával és humorral, ami egy ilyen kaliberű produkciótól elvárható – Series X-en 60 fps-ben is. A tükörsima képfrissítés a körökre osztott harcrendszer mellett is hatalmasat dob egy ilyen játék élvezeti értékén, és remélhetőleg ez most már megszokott lesz.
Szintet lép az Assassin’s Creed sorozat is, amelynek Valhalla alcímű epizódja az első, amelyet 60 fps-sel játszhatunk konzolon. Ez egy nagyszabású, nyílt világú RPG esetében példátlan, ráadásul mindezt 4K felbontás mellett. Az új generációban élmény lesz felfedezni a Ubisoft világait. Ugyancsak mindenki figyelmére érdemes a The Falconeer, amely talán a Panzer Dragoon sorozat óta a legélvezetesebb légi harcos játék, jobbára egyetlen ember munkája, lenyűgöző látványvilággal. Az Observer: System Redux pedig az előző generáció egyik legérdekesebb cyberpunk kalandjátékát porolja le, következő generációs grafikával, a néhai Rutger Hauerrel a főszerepben.
És akkor most kanyarodjunk vissza egy korábbi gondolathoz. Mert az egy dolog, hogy maga a konzol milyen játékokkal indít, de nézzük meg az Xbox platform játékkínálatát általában. Olyan címek érhetők el első nap, mint a Yakuza: Like a Dragon, Tetris Effect: Connected, hamarosan pedig itt az új Kingdom Hearts és a Dragon Quest XI – japán sorozatok, amikért néhány éve még egy fabatkát sem adtunk volna, hogy Xboxon elérhetők lesznek. Közben a Microsoft belsős stúdiórendszere nagyobb és erősebb, mint korábban bármikor, annyi készülő (bejelentett és nem bejelentett) exkluzív játékkal, mint még soha a platform történetében. Amiket ráadásul meg sem kell venni, mert Game Pass tagsággal is letölthetők lesznek. Az Xbox játékkönyvtára minden fronton növekszik, egyre nagyobb és változatosabb, az Xbox Series X pedig lehetővé teszi, hogy mindennel csúcsminőségben játsszunk.
Végszó
A mai világban az Xbox Series X-et nem lehet önmagában, egy minden mástól elzárt buborékban értelmezni. A videojáték, mint hobbi lényege ma már nem egy doboz vagy egy kontroller fetisizálása. Az Xbox sokkal inkább szól a bárhonnan elérhető játékkínálatról és az egységes közösségről, rólunk, játékosokról, semmint egy adott eszközről. Egy ilyen ökoszisztémába érkezett meg a Microsoft következő generációs konzolja, ami hardverként egy kiemelkedő mérnöki munka. A specifikációit figyelembe véve elképesztő, hogy mindezt ekkora méretben, egy teljesen hangtalan, kis fogyasztású eszköz formájában kapjuk, egy akár csak hasonló képességű PC árának töredékéért.
Ehhez érdemes hozzávenni az Xbox, mint platform által kínált lehetőségeket, a teljes kompatibilitást, az eszközök közötti játékot, hogy a konzolos, a PC-s és a mobilos (xCloud) játékosok egy közösségbe tartoznak. Az Xbox játékkínálata színesebb és nagyobb, mint valaha, a Microsoftnak több saját stúdió fejleszti az exkluzív tartalmakat, mint fennállása során bármikor, az Xbox Game Pass pedig megnyitja az utat a valóban olcsó digitális játékok felé. Mindezt együttvéve elmondható, hogy az Xbox a legjobb formájában van, amióta az iparág része.
Mit tesz ehhez hozzá az új generáció és az Xbox Series X? Olyan szintre emeli a játékokat és a lehetőségeket, amiről korábban a konzolos játékosok csak álmodtak, és bőven van benne annyi technológiai potenciál, ami az előttünk álló években messzemenően kiszolgálja mindenki igényeit. Egy erős és gyors konzol, amit öröm használni. Egyértelművé teszi, hogy videojátékok szempontjából nagyon izgalmas évek előtt állunk – és azt gondolom, hogy a mai világban megérdemeljük, hogy legalább a kedvenc hobbink ilyen minőségben szárnyaljon.
Az Xbox Series X 2020. november 10-én jelenik meg, 184.999 Ft-os ajánlott fogyasztói áron.
