Ys Origin teszt
Xbox One-ra is ellátogatott a hosszú ideje hódító, japán Ys sorozat, méghozzá egy könnyen befogadható akció-RPG révén. Az Ys Origin bepillantást enged a kezdetekbe, hamisítatlan távol-keleti stílusban.
Szinte hihetetlen, de az 1987 óta létező Ys franchise még sohasem volt elérhető Xbox gépeken. Az utóbbi időben viszont egyre több japán széria látogat el a Microsoft konzoljára (One Piece, Monster Hunter, Shining Resonance, Kingdom Hearts, hogy csak néhányat említsünk), úgyhogy talán végre megtörik az a jég, ami a japán és a nyugati piacokat eddig elválasztotta, hogy mi is élvezhessük a távol-keleti játékfejlesztés gyümölcseit. A legutóbbi ilyen gyümölcs az Ys Origin, amely egy egyszerű akció-RPG a múltból, de egy újszülöttnek (Xbox tulajdonosnak) minden vicc (japán játék) új.
Jó is, hogy az Ys Originnel kezdhetjük az ismerkedést, hiszen kronológiailag ez a sorozat kezdete. A játék egész pontosan hétszáz évvel a többi előtt játszódik, és egy valódi eredettörténetet mesél el. Ys (ejtsd: „isz”) világa két istennő oltalma alatt állt, ám ezt a világot egyszer démonok végeláthatatlan hada rohanta le. Az istennők, hogy megmentsék a népet, Ys egy darabját a magasba, a mennyek közelébe emelték, ahová a démonok nem értek el. Legalábbis úgy tűnt… Csakhogy mágiával egy irdatlan magas tornyot építettek, ami lassan veszélyeztette Ys túlélőit is. Ebben a válsághelyzetben ráadásul eltűnt a két istennő is, úgyhogy lovagok és varázslók egy csoportja úgy döntött, leszáll a felszínre, hogy utánajárjon a problémák forrásának…
A játék elején két szereplő közül választhatunk. Az egyik Yunica Tovah, aki nem képes varázslatokra, ezért fejszéjével aprítja az ellent, a másik Hugo Fact, aki nevével ellentétben nem tényekkel bombázza a démonokat, hanem pusztító varázslatokkal – ő ugyanis mágus. Jópofa dolog, hogy mindkét karakternek saját eredettörténete van, és nemcsak úgy vannak a játékban, hanem szervesen kapcsolódnak az eseményekhez – hogy miért, azt spoiler lenne leírni. Az egész játéknak egyébként nagy erőssége a történet, amely a játék előrehaladtával fokozatosan bontakozik ki, hosszú és jól megírt (sajnos szinkront nélkülöző) párbeszédek során. Bár az Ys Origin alapvetően egy tempós akció-RPG, a történet érdekesebb és mélyebb, mint amilyennek elsőre gondolnánk.
Akárhogy is, kalandunk magában a démontoronyban fog játszódni – ennek a gigászi építménynek a szintjein kell egyre feljebb haladnunk. Bár ez unalmasan hangzik, a szörnyeknek szerencsére volt fantáziájuk, úgyhogy az egyes szintek jelentősen eltérnek egymástól. Többféle környezettel, színvilággal, sok-sok démonnal, látványos főellenségekkel és logikai kihívással szembesülünk, de a játék végig megtartja a könnyen játszható, meglepően gyors és gördülékeny játékmenetét. Nem mennék odáig, hogy a félig-meddig felülnézetes játékot a „japán Diablónak” nevezzem, de aki játszott komolyabb ARPG-vel, az nagyjából tudja, mire számíthat. Rengeteg ellenfél, tápolás, némi lootolás, fokozatosan egyre jobb páncélok, szintlépések – csak mindez egyszerűbben és gyorsabb tempóban, mint a műfaj nyugati képviselőinél.
Egyszerűbben, mert az Ys Origin egy eredetileg 2006-os játék, és bár sosem igazán egysíkú vagy unalmas, túl összetettnek sem lehet nevezni. A továbbjutás iránya és módja soha nincs nagyon elrejtve, a pályák viszonylag egyszerűek, tényleg csak minimális logikai és platformer kihívást nyújtanak. A játékmenet sokkal inkább a szüntelen harcra épül.
És gyorsabban, mert a játék tényleg meglepően gyors – és ez jó dolog! Karaktereinkkel kész öröm a toronyban szaladgálni és harcolni, a játék legerősebb pontja épp ez. Főhősünk minden gombnyomásra azonnal reagál, semmiféle lelassulás vagy lag nincs, hihetetlenül közvetlen az irányítás, szinte kisegér módjára lehet átrohanni, ugrálni, vagdalkozni a szinteken. Ehhez egyébként az Xbox One változatba dedikált Speedrun mód is került, nem véletlenül, ez a játék erre termett. Ez a nagyon direkt, gyors kezelés vegytiszta örömmé teszi a harcokat, nagyon jó érzés szétcsapni az ellenfelek között. Lendületes, élvezetes az egész.
Egy jó történethez és szuper játékmenethez már csak megfelelő technikai megvalósítás kell. Az Ys Origin régi játék, úgyhogy cutting-edge dolgokra nem lehet számítani, de a kötelezőt azért hozza. Az éles kép és a tükörsima 60 fps adott, a játék látványvilága pedig van annyira időtálló, hogy még mai szemmel sem kínos. Mívesen kidolgozott, aprólékos (bár kissé pixeles) textúrák, aranyos karakterek és gyönyörű artworkök díszítik a képet. Hiába mobiltelefon szintű a grafika, az összhatás teljesen rendben van, így erre különösebb panaszunk nem lehet. Persze, jó lett volna egy kis ráncfelvarrás, 4K, élesebb textúrák vagy újrarajzolt karakterek, a Nihon Falcom fejlesztése nem egy akkora produkció, hogy ilyesmit feltétlenül elvárjunk. Esztétikailag szép, és ez elég is.
Ennél is jobban öregedett a soundtrack, ami tényleg nagyon jól szól, és mindenképp megér néhány sort. A játék zenéi jól igazodnak az akcióhoz, igazán japános stílusúak – az Ys Origin végig olyan hangulatot áraszt magából, amit Xboxon sajnos csak nagyon ritkán tapasztalhatunk meg.
Tud humoros és drámai is lenni, könnyen játszható, végig nagyon szórakoztató, meglepően mély és változatos – az Ys Origin nagyon jól öregedett, és Xbox One-on is remek kikapcsolódás. Igazán belekötni nem nagyon lehet, és nem is nagyon érdemes. Nem ígér olyat, amit nem tart meg, nem váltja meg a világot, nem ad el konzolokat, és nem mutat újat. De erre nincs is mindig szükség. Néha csak egy jó sztori kell, egy élvezetes játék, amivel jó eltölteni néhány órát. Az Ys Origin pedig épp ilyen, ezen a platformon ráadásul hiánypótló is. Mindenképp érdemes hosszabban ránézni. Reméljük, hogy ez egyúttal belépő további Ys (és más japán eredetű) kalandokba is.
7
