Trackmania Turbo teszt
Mintha a ’90-es években járnánk. Színes pályák, kék ég, zöld fű, és ezerrel száguldó és driftelő járgányok. A Trackmania önmaga is e klasszikus éra képviselője, egyúttal modern köntösben hozza vissza a régmúlt idők hangulatát. Pályamánia Xbox One-on.
A Nadeo 2003-ban tette le a névjegyét a videojátékok között – akkor még csak PC-n, és ez sokáig így is maradt. A minden szempontból mániákus francia csapat egész kis birodalmat épített a Trackmania köré, amely a videojáték-világ egyik legsikeresebb és legnépszerűbb autós márkanevévé vált. Hivatalos második rész csak 2011-ben készült hozzá, ez később több játszható környezettel bővült. A fejlesztők fogták ezt az alapot, újra összegyúrták, kicsit csinosítottak rajta, az új változatból pedig konzolokon próbálnak meg igazi árkád-koktélt keverni.
A Trackmania Turbo autós játék, mégis, abszolút nem az autókról szól (ezekből különben is csak négy van), hanem magukról a pályákról (amikből viszont végtelen). Cél is mindössze egy létezik a játékban: minél kevesebb idő alatt célba érni. Legyen szó körpályáról vagy szakaszról, csak és kizárólag az elért idő számít, semmi más. Nincs egymás elleni közvetlen versenyzés, csak elérendő időeredmények (bronz, ezüst és arany fokozaton, illetve a földönkívüliek megpróbálhatják elérni a Trackmaster medált is). Az egyjátékos kampányban 200 pálya várja a kalandvágyó pilótákat, de az garantált, hogy szinte senki nem fog eljutni a végére.
A fejlesztők ugyanis nem fukarkodtak az eszement megoldásokkal, amikor a pályákat tervezték. Ez a játék áldása és átka egyszerre – elképesztően látványos és változatos, de piszkosul nehéz, ezredmásodperces reflexeket és atomi pontosságú kezelést megkövetelő pályák, melyek lehet, hogy csak 20-30 másodperc hosszúak, de még ezek is az őrületbe tudják kergetni a játékost. Belógó tereptárgyak, éles kanyarok, hurkok, falon (vagy plafonon) autózás, több száz méteres ugratók, iszonytató magasságok és mélységek, szűk terek és extrém sebesség. A játék nem sokban különbözik a Trials sorozattól, csak épp a motort cseréljük versenyautóra. Szüntelen újrapróbálkozások, minden centiméter pontos kiismerése, tizedek és századok lefaragása az időből. Minden jelen van, de ha lehet, ez a menet még a motoros őrületnél is keményebb.
Sajnos a kampány felépítése olyan, hogy nem engedi haladni a játékost. A pályák tízesével nyílnak meg, ha az előttük lévőket teljesítettük. Viszont a bronzérem csak ideig-óráig elég – még el sem értük a kampány felét, ahol már konstans ezüstre van szükség a még nehezebb pályák feloldásához, a végén pedig már aranyra kéne teljesíteni mindent, hogy a végső sorozatot is teljesítsük. Túlzás nélkül erre csak kevesen lesznek képesek, egész egyszerűen azért, mert a pályák puszta teljesítése is művészet egy idő után, nem hogy a megfelelő idők elérése. Nem csupán kanyarokról van szó ugyanis. A nyakatekert pályákon észvesztő sebességgel száguldva leggyakrabban még gondolkodni sincs idő, számtalan próbálkozásra van szükség már ahhoz is, hogy egyáltalán megértsük az adott helyszín felépítését. Vannak olyan pályák is, ahol jószerivel csak a puszta szerencsén múlik, hogy átjutunk-e (ilyenek a nagyobb ugratók, ahol az autó elemelkedésének pillanatában eldől, jó helyre érkezünk-e, és nem pattan-e világgá a járgány).
Az viszont már más kérdés, hogy ez a „random-faktor” ezzel ki is merült, sőt, minél profibbak vagyunk a játékban, annál kevésbé kell a fizika törvényeihez imádkoznunk. Fejlődni márpedig lehet. Az egész, fentebb magyarázott koncepció nem működne, ha a Trackmania Turbo alatt nem lenne az utóbbi évek egyik legfeszesebb, legérzékenyebb és legjobb árkád fizikája. Márpedig az van. Nem szeretek ilyen nagy szavakat használni, de ennek a játéknak a kezelése tulajdonképpen tökéletes. Az elérhető négy környezet (Canyon, Völgy, Lagúna és Stadion) négy járművet és négy eltérő irányítási modellt jelent. A Canyonban száguldó versenyautók nem a leggyorsabban, viszont tökéletesen farolnak, minden pillanatban abszolút kontrollálható a drift, amivel a lendület az élesebb kanyarokban megőrizhető. A Völgy és a Lagúna buggy-szerű járgányai hiperérzékenyek, nagyon gyorsak és fürgék, néha talán túlságosan is. A Stadionban Forma-1-re hajazó versenygépek repesztenek iszonyatos sebesség és tapadás mellett, cserébe viszont nem tolerálják a változó terepviszonyokat. Mind a négy típus önálló kihívás, de a maga nemében mindegyik nagyon közel áll a tökéletességhez – legalábbis addig, amíg az úton maradunk.
A Trackmania Turbo autói ugyanis leginkább kis rádió irányítású gyerekjátékokra emlékeztetnek, amik gyorsak ugyan, de súlyuk az nincs. A legkisebb egyenetlenségen is képesek megpattanni, felborulni, a levegőbe repülve elfordulni, ami ellen nincs megoldás. Leérkezéskor gyakran kiszámíthatatlan, mi fog történni, a merev kis szerkezetek tehetetlenül pattognak, pörögnek, ha a legkisebb zavar is támad a vezetésükben. Ez a szűkebb pályarészeken a legrosszabb, ahol a legkisebb érintés (például a szalagkorláton vagy padkán) az adott menet végét jelentheti. A restart persze mindig csak egy gombnyomás, ugye ismerős?
Az egyjátékos kampány mellett a játék a multiplayer igényeket is maradéktalanul kielégíti, sőt egészen új megközelítéssel él. A többszereplős online játékban akár 100 játékos is részt vehet egyszerre. Egymást zavarni nem lehet, viszont valós időben látjuk a többiek szellemautóit, így egyfajta bizarr, mégis kifejezetten szórakoztató közösségi élménnyé avanzsál a játék. A rövid pályákon több tucat játékos száguld végig folyamatosan, a többnyire helikopterről lelógatott startpozícióból folyamatosan „potyognak” a jobb időeredményben reménykedő játékosok, a tömeg pedig szinte minden kanyarban szétspriccel, szerteszét repülnek a hibázó pilóták. Érdekes látvány és nagyszerű élmény – elveszi a frusztráció jó részét, amikor látjuk, hogy mások is ugyanannyira szenvednek a pályákon, mint mi.
De van itt más is. Mehetünk osztott képernyőn vagy „hot seat” módban is (amikor egymás után következnek a játékosok), de akadnak rejtett játékmódok, sőt akár közösen is nekiülhetünk a kampánynak a Double Driver módban. Ilyenkor ketten vezetik ugyanazt a kocsit, és a két input átlagából születik meg az eredmény. A csapatmunka finoman szólva is létfontosságú. Végül pedig ott a pályaszerkesztő, amivel (megint csak hasonlóan a Trials-hez) saját pályákat hozhatunk létre, tölthetünk fel, illetve online lejátszási listákba is helyezhetjük őket. Tulajdonképpen, ha a kampány már nem megy, akkor az online módok és a szerkesztő jelenti a további szórakozást.
Kifejezetten jól áll a játéknak az a prezentáció, amit a Nadeo összehozott, mind művészi, mind technikai értelemben. A játék iszonyú látványos tud lenni, fantasztikus a bevilágítás, élesek a textúrák, döbbenetes a látótávolság, és mindez stabil 60 fps-ben mozog hihetetlen sebességgel. Másképp nem is lenne értelme, hiszen a régi játéktermi játékok is erről voltak ismeretesek. Élénk színek, briliáns kidolgozás, hatalmas terek és méretek. Mindennek megvan ugyan az ára (a töltési idők hosszúak), de ez még bőven elnézhető egy ilyen küllemű terméknek. A stílus is kiváló, nagyon élvezetes ez a nemzetközi jelleg. A visszaszámlálást mindig más nyelven halljuk, a fülünkbe rádión beszélnek a boxból, mindenhol zászlók és egoztikus feliratok, reklámok, pályaelemek, gigászi ellenőrzőpontok. Kis hazánk is képviselve van, a Stadion autóira például rákerül a „Magyarország” felirat, de magyar zászlót és kokárdát is tehetünk rájuk – ahogy a világranglisták is megoszlanak nemcsak ország, de még a magyar városok között is.
Tökéletes játék nincs, de a Trackmania Turbo koncepciójában benne volt a tökéletesség potenciálja. A kampány sajnos extrém nehéz és túlságosan is szigorú lett, nem engedi, hogy felfedezzük, hogy haladjunk benne, nem ad esélyt a leheletnyivel gyengébb képességű játékosok számára. A multiplayer módok és a pályaszerkesztő ugyanakkor szinte végtelen szavatosságot garantálnak, mindehhez pedig egy olyan árkád irányítás és csodálatos látvány adja az alapot, amit mindig öröm látni és érezni. Ez egy tökéletesen játszható, extrém gyors, brutálisan kemény játék, aminek a kivitelezése és a stílusa páratlan a jelenlegi konzolos palettán. Ha motoron már mindent tudsz, akkor ideje autóba ülni, és fokozni a tétet. De vigyázat: ez tényleg csak erős idegzetűeknek való!
8
